Nem sokáig húzták az időt - gondolta Viki, és cirkalmasat szitkozódott magában, de úgy érezte, hogy ezek a szavak a legkevésbé sem fejezik ki a dühét. Sose tanult meg rendesen káromkodni, mert nem volt kitől. Amit pedig portugálul tudott, annak nem érezte az ízét. A súlyát. Letette a csomagjait, és körbenézett. A szomszédok közül nem mutatkozott senki. De a vöröshajú biztos otthon van. És biztos van nála kulcs is. Régi meg új egyaránt. Remegett a gyomra, úgy ment át a szemben lévő lakáshoz. Csak a kézitáskáját vitte. A lakásajtó félig nyitva állt.

Nem kopogott, csak benyitott, de nem lépte át a küszöböt.

- Mária? - szólt be hangosan - Magánál vannak a cuccaim?

A megszólított egy szál bikiniben jelent meg az előszobában. A háta kissé hajlott volt, elképesztően fehér bőre betegesnek hatott, a bikini színe pedig kicsit sem illett a haja árnyalatához. Szinte ijesztő hatást keltett. Szőlőt szemezgetett teljes lelki nyugalommal.

- Miféle cuccok? Miért rajtam keresi őket?
- Csak nem akarja azt mondani, hogy semmit nem tud a zárcseréről?
- Zárcsere?
- Igen, odaát, a nagyinál. Valaki kicserélte a zárat.
- És, ha igen? Mi közöm hozzá?
- Magánál vannak a cuccaim, vagy sem?
- Nincs nálam semmiféle cucc. És jobban tenné, ha nem beszélne velem ilyen hangon.
- Különben mi lesz? Megmond az anyukámnak?
 
A szomszédasszony megvonta a vállát.

- Nem hiszem, hogy szükség lenne rá. Ha jól értem, nem tud bejutni a lakásba. Tehát kénytelen lesz eltűnni innen.
- El fogok tűnni, de csak miután visszakaptam a holmimat. Van kulcsa az új zárhoz?
- Nincs. Sem kulcsom nincs, se a holmiját nem loptam el, kell a fenének. Örülnék, ha végre békén hagyna.
 
A gang másik oldaláról valaki Viki nevét kiáltotta. A lány megfordult, Péter volt az. Hevesen integetett, hogy menjen át hozzá. Viki köszönés nélkül faképnél hagyta Máriát, és határozott léptekkel átsietett a másik oldalra.

- Nálam van mindened. Anyád a lakatossal együtt az ajtó mellé tette a holmidat, de jobbnak láttam bevinni magamhoz. A boszorkányra gyanakodtál?

Viki megkönnyebbülten sóhajtott fel.

- Nagyon kedves tőled, hogy bevitted magadhoz a cuccokat. Biztos voltam benne, hogy az ő keze van a dologban. Sőt, még mindig biztos vagyok benne.
- Elég valószínű, hogy ő adta le a drótot, mikor elmentél. Na, gyere be hozzám, ne ácsorogjunk idekint.

Ahogy elmentek a nagyi lakásajtaja előtt, Viki hallotta, hogy kitartóan csöng a telefon.

- A francba, ez biztos fontos. És nem tudom felvenni ...
- Hívást vársz valakitől?
- Munkaügyben, igen. Meg nem csak munkaügyben.
- Pasi? A portugál, aki fent volt nálad?
- Ő is ígérte, hogy hív még.
- Hívd fel tőlem. Nem gond. Na, gyere. Azért a szüleid nem piskóták, hallod.
- Nagyon sajnálom, hogy csak gondot okozok neked.
- Á, élvezem a megmentő szerepét. De tényleg. Különösen az tetszik, hogy a drága Mária majd beszámol róla anyádnak. Adjunk neki egy kis pletykaanyagot, mit szólsz hozzá?

Viki még mindig remegett egy kicsit, korántsem találta olyan viccesnek a helyzetet, mint Péter.

- Mire gondolsz?
- Egy kis színjáték? Nincs kedved? Csókjelenet a gangon? És pár napig nálam laksz. Gondolom, nincs hirtelen hová menned úgyse.
- Csókjelenet? Ez most hogy jutott eszedbe?
- Csak a botrány kedvéért. Már látom is a filmet magam előtt. Egy kicsit belemarkolok abba a szép fenekedbe, hm, szerintem csináljuk meg.

Viki elnevette magát.

- Te csak hülyéskedsz.
- Naná, hogy hülyéskedem.
- De jó móka lenne.
- Biztosan. Csak most nem vagyok olyan hangulatban. Ne haragudj. Egyébként találtam albérletet. De csak jövő héttől. Fel kéne hívnom a nénit, esetleg már ma este beköltözhetek. Nem akarok a terhedre lenni.
- A terhemre? Te nem is tudsz senki terhére lenni, olyan kis szerény vagy. De telefonálj, akinek kell, ha attól félsz, hogy letámadlak az éjszaka közepén ...
- Nem félek.
- Nem nézed ki belőlem, mi?

Viki hálás volt a fiúnak, hogy nem csak ennyire segítőkész, noha alig ismerik egymást, de még arra is képes, hogy megnevettesse.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr452503219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vén betyár 2010.12.09. 11:26:13

Ez aztán a nevelés!Ezért hívták haza?
Jókainál soha nem érdekelt, hogy személyesen valóban átélte-e amiről írt, de itt igen.Ilyet nem lehet kitalálni!
Igaz, Carmesina?

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.12.09. 17:51:02

@vén betyár: hát... azért nem kizárólag fekete és fehér a világ. Ez nem egy frissen kialakult helyzet - még ha egyértelműen vissza is élnek a szülők az erőfölényükkel.

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.12.09. 18:15:47

@vén betyár: Egy az egyben nem így történt, és nem is velem esett meg :) A regényben vannak valóságos elemek, de rengeteg kitaláció is, ill. más emberek életéből való átvételek ...

vén betyár 2010.12.10. 10:09:43

@Carmesina: Köszönöm!Gondoltam.:)
Nekem nagyon furcsa az olyan szülő, aki nevelés ürügyén mindenáron csak a maga igazát, akaratát kívánja érvényesíteni.

vén betyár 2010.12.10. 10:16:07

@21 hónap: @21 hónap: mert vendégek a háznál:)-írod.
Jó pár éve /cca 18/ egyik, szinte mindennap hallgatott műsorom, de még sohasem gondolkoztam rajta, hogy honnan jöhet a mottója, címe.
Lehet, hogy vmi régi görög vagy latin mondás, de ma találtam egy nagyon szép és elfogadható megoldást, magyarázatot.
Joy Adamson Oroszlánhűség című könyvének előszavában írta Széchenyi Zsigmond l961-ben:
"Az Adamson-házspár tudományos kísérletének sikere szerintem abban leli magyarázatát, hogy Elza felnevelését a kölcsönös megbecsülés örök értékű elvére építik.
Amilyen határozottan megkívánják védencüktől, hogy vendégeskedése folyamán a társadalmi élet elemi szabályaihoz alkalmazkodjék, ugyanolyan tiszteletben tartják Elza valóságos otthonának, a vadonságnak törvényeit is.
Elza, noha kiskorában foglyul ejtik, mégsem válik Adamsonék foglyává.Szeretett, nagyrabecsült vendégük lesz.Az igazán kedves vendéget pedig, még ha netán véglegesen távozik is, a vendéglátók változatlan jóindulata, múlhatatlan szeretete kíséri."

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.12.10. 10:21:52

@vén betyár: a reggeli öltöztetés közben jutott eszembe, hogy elő fogod húzni :)

A gyerek, miután átvállalja a felelősséget önmagáért, már nem vendég, hanem felelős, cselekvő fél. Mint ahogy nem várom el anyámtól egy idő után a seggtörlést - némileg sarkosítva.
Tény, hogy a szülők az alaphelyzetet alaposan elrontották, mert - többek között - rendszeresen visszaéltek az erőfölényükkel.
A jelenlegi helyzet alapból rosszul indult, mert Viki folytatta a gyerekszerepet, miközben elvárta, hogy felnőttként bánjanak vele. Hazarendelték, mint egy kamaszt a házibuliból, és nem ült le velük tisztázni a játékszabályokat. Hozzáteszem, hogy ha erre alapból nem lettek volna hajlandók, akkor ez lett volna az a pont, amikor azt a bizonyos jobb kart meg lehet lengetni - és nem belemenni a helyzetbe, amiből egyébként szerintem orbitális kefélés lesz Péterrel :D

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.12.10. 15:40:38

@vén betyár: Hát, kinek mi furcsa. Én ilyen szülőket láttam ...

Ez a vendég a háznál-dolog: egyrészt igaz, másrészt elszomorító, harmadrészt, ennyi erővel mindannyian csak vendégek vagyunk. Akárhol is. A vendég másik meghatározása még (nálunk): megtűrt személy. Na, ja ...

@21 hónap: Asszem, ezt egy másfajta családmodellben felnőve nehezen lehet megérteni. Ha egyáltalán. Persze, az ember folyamatosan visszaesik a gyerek-szerepbe. Főleg, ha a másik oldalon nem hagyják, h kilépjen belőle. Vagy teljesen szakít, vagy újra- és újra belekényszerül. Nehéz teljesen és örökre szakítani ... Próbálj meg leülni velük, és egyenrangúként beszélni velük ...

Orbitális kefélés lesz? Na, ez már kifejezett elvárás a szerző felé :)

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.12.10. 16:37:18

@Carmesina: 17 évesen költöztem ki otthonról, 19 évesen "végérvényesen" szakítottam velük.
28 évesen visszakényszerültem, mikor rájöttem, nem úgy működnek a dolgok, ahogy hittem.
Tudod, nekem is mondták első osztály végén a kitűnő bizonyítványra, hogy "ezt el is vártuk tőled"...

Elvárás? Csupán tipp :)

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.12.10. 17:27:19

@21 hónap: OK, akkor vannak párhuzamok, de nincs egyformaság. Én is szakítottam, 2x. De nem akarok a saját sztorimmal jönni, Viki sztorija csak bizonyos helyeken emlékeztet az enyémre, nem azonos vele.

vén betyár 2010.12.13. 14:04:42

"Cirkalmasat szitkozódott magában..." - erre azért kiváncsi lennék egyszer, ha kihallatszana, hogy miket gondol.:)
Sose tanult meg rendesen káromkodni.
No, nagyobb baj ne legyen.
Az ismert adoma szerint AJ-t megkérdezték, hogy hogyhogy ő sohasem káromkodik, mit mond, ha mérges?
Hallgatok.
De, HA NAGYON MÉRGES?
Még jobban hallgatok.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.03. 08:15:27

Ilyenkor sajnálom, hogy évekkel lemaradva olvasom a blogot.