Diogo délután telefonált. Akkorra már ott libegtek a mosott ruhák a napon, és Vikinek volt ideje ismét bőgni egy sort, bőgött, aztán hidegvizes borogatást tett a szemére. Majd ismét bőgött. Enni nem evett egész nap. Nem volt otthon semmi, a bevásárláshoz meg nem érzett erőt magában. Ahhoz, hogy lemenjen a kávézóba és bekapjon egy szendvicset, még kevésbé. Pedig szívesen felfalt volna egy tábla csokoládét, ha egy jótét lélek a kezébe nyomja.


– Ne haragudj a zavarásért – kezdte Diogo –, tudom, milyen túlbuzgó olykor Otávia. Ha nem akarod, hogy én vigyelek be a céghez, mondd csak meg nyugodtan.

Viki szipogott. A megfázás. Nyelt egyet.

– Én nagyon szívesen veszem, ha eljössz értem, csak nem akarok extra gondot okozni. Bejönni a központba ... Neked biztos nem esik útba.
– Ezzel ne törődj, útbaesik. Szívesen elmegyek érted és így még használati tanácsokat is tudok adni Nunes mérnökhöz. Vele fogsz tárgyalni. Nem egyszerű eset.
– A főnököd?
– Az egyik főnököm. Nem a legkedvesebb. De legalább kiszámítható.
– Akkor köszönöm, ha használati utasítást is mellékelsz hozzá.

Ezen nevettek egy kicsit, Viki csodálkozott, mikor letette a kagylót. Képes volt nevetni?

São este jött meg, Viki hallotta, ahogy szöszmötöl a szomszédban. De nem szólt át neki. Inkább megpróbált észrevétlen maradni. Valójában haragudott a barátnőjére, pedig tudta, hogy csak magára vethet. Megint ő rontott el mindent, és igazságtalan lenne bűnbakot keresnie. Azt viszont végképp nem tudta volna elviselni, ha São arról számol be, hogy mennyire jól töltötte az elmúlt éjszakát. Korán lefeküdt, hevert a sötétben, és erővel visszatartotta a könnyeit. Egészen belefájdult a torka. Sokáig kerülte az álom, mint mindig, ha az ember csakazértis aludni akar, hogy ne tudjon magáról, ne kelljen a saját helyzetén gondolkodnia.
 
A blúza nem száradt meg teljesen. A reggel általában túlságosan párás volt ahhoz, hogy a ruhákat le lehessen szedni, de Viki leráncigálta a piros blúzát. Majd a vasaló. A blúz gőzölgött a vasaló alatt, kissé furcsa, dohos szagot árasztva magából. A lány fintorogva szagolgatta. A fenébe a szegénységgel, a párával, ezzel a nyomorúságos szobával!
São jelent meg a félig nyitott ajtóban. Sűrű fekete haja szabadon, szinte körbevette bájos arcát, amely így, ébredéskor is gyönyörű volt. Viki a saját bedagadt szemére gondolt. Igen, még mindig be volt dagadva egy kicsit.

– Vick, te itt? Miért nem vagy a kollégiumban?

Viktória lecsapta a vasalót az alumínium rácsra.

– Összevesztünk.
– De hát miért?
– Mindegy.
– Mikor?
– Mindegy, São, hagyjuk ezt.
– Mit művelsz azzal a blúzzal?

São belépett a szobába és megtapogatta a ruhadarabot.

– Csak nem ezt akarod ma felvenni?
– Nincs más tisztességes blúzom raktáron.
– Mész valahová?
– Nyilván megyek valahová. Munkaügyben. Felvételi beszélgetésre.
– Ilyen hirtelen?
– Tegnap hívtak fel. Nézd, São, nincs kedvem társalogni.

– Kölcsönadom a fekete blúzomat.
– Nagyon kedves, de mit vegyek fel hozzá?
– A piros kosztümömet.
– Na ne ... Biztos nem jó rám.
– Dehogynem. Olyan karcsú lettél az utóbbi időben.

Viki nyelt egyet. Lehet, hogy karcsúbb lett? És észre sem vette? Kihúzta a vasaló zsinórját és átment São szobájába. A lány kiszedte a szekrényből a blúzt és a piros kosztümöt, valami érthetetlen módon semmi dohszag nem áradt belőlük.

– Próbáld fel, és ha jó, hagyd is magadon. Addig én lemegyek zuhanyozni.

Valóban jó volt rá minden, pont jó. Nem szorította sehol, de nem is lötyögött rajta. Mintha a saját ruhája lenne. Csak soha nem volt ilyen elegáns kosztüm a birtokában. Nézegette magát São egészalakos tükrében. Szomorúnak tűnt, de határozottan csinos volt. A fekete harisnyában még a lába is formásnak tűnt.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr482009440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mákvirgács 2010.05.26. 10:55:59

@21 hónap: A gyakorlatias..... :D

Remélem mostmár előbb-utóbb Carlos is befut...vhogy;)

vén betyár 2010.05.26. 12:38:24

A vasalóhoz sem értek.

Osvaldo Cavandoli 2010.05.26. 12:46:45

Nos, ismét lehet találgatnom:-))

Szóval a forgatókönyvem nekem a következő:
Carlos dacol, mire meggondolja magát, Viki már rég Portóban.
Ott aztán összejön a cégben valakivel, akivel aztán az ágyban kötnek ki.
Végül is a regény címe: "Portugál szeretők" és nem "...szerető".

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.05.26. 13:05:51

@21 hónap: Cipője volt saját :P
@Mákvirgács: Hát, majd meglátjuk, mikor fut be ...
@Osvaldo Cavandoli: Társszerzőség, esetleg? :P

Osvaldo Cavandoli 2010.05.26. 16:01:12

@Gloria Mundi:
A fantázia nem elég. Írni is kell tudni és idő is kell rá. Nem hiszem, hogy menne, de azért köszönöm.

:-))

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.05.26. 16:27:15

@Gloria Mundi: a fehér, amit az öreglánytól kapott? :)

@Osvaldo Cavandoli: ezt firtatjuk már régóta, de Gloria állandóan lepattint. Azért némi bonyodalmat én is remélek, pl. meglátja Otávia új faszijával összeragadva, természetesen csak azért, mert Vikinek kigyulladt a B52-tól a blúza, az önfeláldozó Dingó meg jófejségből a saját testével takarja. Mert persze az ingét nem veheti le, mert akkor kiderül, hogy rózsaszínre melírozott a mellszőrzete - Otávia régi perverziója...

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.05.26. 23:30:25

@21 hónap: Megártott egy kicsit az a csomópontozás. :P
Milyen öreglánytól kapott fehér micsoda?

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.05.27. 14:53:58

@21 hónap: Úristen, erre már nem emlékeztem. :P

vén betyár 2010.05.27. 15:23:41

@Carmesina: Általában én is jobban emlékszem arra, amit más mondott, írt, mint amit én.Asszem ált. emberi tulajdonság.Még jó, hogy van aki néha emlékeztet.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.05.27. 20:22:37

@Carmesina: mert én vagyok az olvasó, te meg az író ;)
Annyira meglepett, hogy mennyit írtál arról a szandálról, hogy megragadt a fejemben.
Ma túlléptem az 5 l-t bodzaszörpileg. Ragadok, a konyha mint egy növényi vágóhíd. És közben egy csomó érdekes dolog jutott eszembe a regényből. Rágózik az agyam.

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.05.27. 20:34:48

@21 hónap: Annyit írtam róla? Nahát :) Pedig mindig megkapom, h nem vagyok igazi nő, mert nem érdekelnek a lábbelik :P
A bodzaszörp, az finom :)

rozsdafarku 2010.05.31. 11:27:05

@Carmesina: Bezzeg Glóriát...

A bodzapálinka!Az a finom!:P

rozsdafarku 2010.05.31. 12:59:36

Blogmotor is érdeklődik a cipők eránt!

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.05.31. 13:01:17

@rozsdafarku: Látom, szorgalmas olvasóm vagy, ahogy egy igazi menedzserhez illik :)

rozsdafarku 2010.05.31. 13:13:05

@Gloria Mundi: Szorgalmas, lelkes és önkéntes... ja, és dalolva... :P