Amint António kitette a lábát, Viki felkelt és villámgyorsan készülődni kezdett. Addig a pillanatig halasztgatta a levél megírását, de most úgy érezte, ez a legfontosabb tennivalója. Már maga a gondolat is felizgatta, hogy Carlosnak fog írni. Félt a reakciójától, félt attól, hogy nem fog reagálni, nem tudta, mit is kívánjon magának. Felgyorsult a szívverése, ha a levélpapírra gondolt, amelyre majd rója a sorokat. És bármennyire is szégyellte a történteket, valami perverz gyönyörrel töltötte el, hogy ilyen jellegű szégyenkezést érezhet egyáltalán.

Jó korán beért az egyetemre, és rendelt egy kiadós reggelit, de hozzá se nyúlt. Túlságosan összeszűkült a gyomra ahhoz, hogy enni tudjon. Ott feküdt előtte az informatika füzete, amelyben mindössze két lap volt teleírva. Illetve a füzet hátulján több is, a Raquellel folytatott levelezés tanúbizonyságaként. Raquel. Vajon hol járhat most? Remélhetőleg jó messzire.

Drága Carlos ...

Eszébe jutott, mikor Sérgiónak írta azt a pár sort. Mennyire más érzelmek vezették! Milyen különös, hogy Antóniónak soha nem írt.

Nem vagyok méltó rá, hogy belém töröld a lábad ...

Persze, hogy nem írhatott ilyesmit. Pedig szívesen tette volna. Ha már túl merésznek és istenkáromlónak hatott volna az áldozáskor szokásos ima: Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj ...
Nem is tudta volna szó szerint idézni portugálul … Nem emlékezett rá az egyetlen miséről, amelyen érkezése óta részt vett, ott, a Fátima melletti faluban.

Drága Carlos,
Alíciától hallottam, hogy kerestél. Legszívesebben személyesen magyaráznék meg mindent, ha egyáltalán kíváncsi vagy a szánalmas magyarázataimra, de félek, hogy nem hallgatnál végig. Vagy én nem tudnám végigmondani. Ezért próbálom leírni, talán így nem felejtek ki semmit. Persze, ha akarod, tépd össze ezt az irományt és ne gondolj többé rám. Úgysem érdemlek többet.
Sőt: kérlek rá, ha elolvasod is, tépd össze! Túlságosan sok, számomra rendkívül kínos részletet kell leírnom ide ahhoz, hogy megértsd az indokaimat.


Viki megállt az írásban. Jó ötlet ez? Most bevallja, hogy el akarta veszíteni a szüzességét? Ennyire megalázkodjék? Ennél nevetségesebbet és sajnálatra méltóbbat nem is vallhatna be. De Carlos úgyis tudja Sérgiótól. Tehát, ha ebben hazudik, a fiú azt fogja gondolni, hogy az összes többi állítása is megkérdőjelezhető. Meg kell kockáztatnia, hogy nevetségessé válik.  

Miközben leírta a tényeket, hiszen nagyrészt puszta tényekről írt, át is értékelte az egész történetet. Messziről nézett rá, szinte hűvösen. Mintha nem is önmagáról írna. Tudta, hogy nem ábrázolhat bonyolult érzelmeket, és az egész levél inkább valami hevenyészett forgatókönyv-összefoglalóra fog emlékeztetni, amelyben túl sok név szerepel, és amelyet többször el kell olvasni, hogy egyáltalán megértse az ember, ki kicsoda. Bár Carlos minden szereplőt ismert, Viki biztos volt benne, hogy a levél hézagosnak és logikátlannak tűnik majd a számára. Ahhoz, hogy tetteit valóban megindokolja, akár saját maga előtt is, olyan mélyre kellett volna leásnia, amilyen mélyre nem akart. Főleg nem egy olyan valaki szeme láttára, akivel életében kétszer beszélt.

A lehető legrövidebben vázolta, hogyan ismerkedett meg Antónióval, mi köze volt Raquelhez, miért nem lehetett ott a megbeszélt randin a HÉV-állomáson … Tárgyilagosan fogalmazott, amennyire csak tellett tőle, bár az elmulasztott találkával kapcsolatosan azért nem fogta vissza magát. Aztán elérkezett a legkínosabb részhez. Ivott egy kortyot a félig kihűlt tejeskávéból.

Nem tagadom, hogy a megismerkedésünk utáni napon lefeküdtem Antónióval, Raquel volt kedvesével. Hozzáteszem: akkor már nem volt Raquel kedvese. Egyikünk sem tartozott senkihez. Hogy miért tettem ezt? Nehéz beszélni róla. De hát te tudsz arról, ami Sérgio és köztem zajlott, Sérgio elárulta, hogy mindenről beszámolt Neked. Szerelmes voltam belé, sajnos. És azért, mert nem akart lefeküdni velem, ami annyit jelentett volna, hogy elveszi a szüzességem – vajon elhiszed-e, hogy valóban az voltam, nem tudom –, bosszúból (hogy kin álltam ezzel bosszút, ne kérdezd) elmentem Antónióval.

Felnézett, hátradőlt. Egészen addig a szék szélén gubbasztott, mintha bármelyik pillanatban menekülőre akarná fogni. Most hátrébb csúszott. A nehezén túlvan. Izgatottsága alábbhagyott, épp nem remegett a gyomra. Evett egy kicsit a sajtos-sonkás croissonból, leöblítette a kávéval. Pár percig a diákokat nézte. Szavak nem jutottak a tudatáig, de a zsibongás kellemesen hatott rá. Már csak be kell fejezni a levelet.

Nagyon sajnálom, hogy így alakult, nem is tudod, mennyire. Ha mindennek ellenére van kedved még beszélni velem, bármikor szívesen a rendelkezésedre állok. Tudom, hogy barátok nem lehetünk, nem is sejted, mennyire fáj a szívem emiatt. Soha nem fogom elfelejteni azt a délutánt a Costa da Caparicán.

Vitória.


A piszkozat kész volt. Hagyta pihenni egy kicsit, és végre elfogyasztotta a reggelijét. Evés közben általában olvasott, de ezúttal csak bámészkodott. Aztán többször végigfutotta a levelet, javított rajta itt-ott, majd elment a könyvesboltba levélpapírt és borítékot venni. Egy halványkék papír és ugyanilyen színű boríték mellett döntött, amelyre csak annyit írt: Carlos Couto. Feladót egyáltalán nem. A borítékkal a táskájában visszaült a bárba, és várta Josuét.

Tudta, hogy ez a legkockázatosabb hely, ahol bárkivel összefuthat, viszont arra is a legalkalmasabb, hogy úgy tegyenek, mintha nem is látnák egymást. Senkinek nem állt érdekében újabb veszekedést generálni, legalább is Viki ezt remélte. Sérgiót néhány másodpercre megpillantotta, de a fiú másokkal volt elfoglalva, vagy három lány állta körül és vihogott a mondásain. Nuno csak átment a báron, kezében a brácsa, kockás inget viselt, lobogott a haja utána.

– Te mi a fenét csinálsz itt, merde?

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr271627156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.12.29. 09:35:54

Szolgálati közlemény: mostantól kevesebb kép lesz. Ha nagyon odakívánkozik 1-1 szövegrészhez, illesztek be képet, de csakis akkor.
BÚÉK mindenkinek :)

Bodli 2009.12.29. 17:27:29

@Carmesina: mostantól kevesebb kép lesz
Oszt' mér?

Bodli 2009.12.29. 17:48:29

Kissé rendhagyóak ennek a leánynak a párkapcsolatai: volt egy csak titokban (Sergio), egy másik csak hivatalosan (Nuno), a mostani valójában csak a felszínen, és egy vágyott, egyelőre plátói, de valódi szerelemmel kecsegtető. Ha fölteszem a katolikus szemüvegem, egyértelműen nem érdemli meg Carlost, hisz nem tudta kivárni, mint Jákob Rachelt. Ezért gyorsan leveszem és reménykedem a pozitív fejleményekben. Hadd legyen végre Vikinek is karácsonya!

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.12.29. 19:53:08

@Bodli: Mert túl sok időt vett el a keresgélés, és mostantól inkább a szövegre akarok koncentrálni, egyre többet kell átírnom az eredeti változatból.

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.12.29. 19:58:03

@Bodli: Párkapcsolatnak csak Antóniót nevezném, Sérgio pár randi volt, soha nem felvállalt kapcsolat, Nuno meg annyi sem. Szerencsére se mi, se Viki nem az Ószövetség idejében élünk. Amúgy biztos vagyok benne, h Jákob nem szűziesen tengette napjait a szolgálati ideje alatt. Bezzeg szegény Ráchel malmozgatott meg epekedhetett, és még az apja is jól kiszúrt vele, mikor Leát adta 7 év után a kiszemelt vőlegényhez.
Katolikus szemüveged ne is legyen :) Dobd el jó messzire! :)

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2009.12.30. 20:01:45

Szentimentalizmus pipa :)
Teljesen jó a levél, kíváncsi vagyok, mi lesz a hatása. Minden általam ismert fickónál kiverné a biztosítékot és komplett idiótának hinnének.
Jól épül a feszültség, tetszik :)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.12.30. 20:06:14

@21 hónap:

Már miért verné ki? Mármint a biztosítékot :-)

Egy pasi mindig szívesen olvas olyan, nőtől származó levelet, amelyben ez a félmondat szerepel: "... bármikor szívesen a rendelkezésedre állok."

A többi lényegtelen. Ez a kulcs :-)

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.12.30. 20:38:37

@21 hónap: Nemtom, milyen pasikat ismersz :) De mi verné ki a biztosítékot benne? Pontosabban?
A szüzesség-elvesztés sztori?

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.01.03. 23:43:40

@tiboru: jaja, egy kis önszidol jót tesz mindenkinek :)
Lehet, hogy csak az én ismerőseim vannak fordítva bekötve - ez a feltételezés már máskor is felmerült bennem - de ilyen mérvű megalázkodás után hagynának a francba. Vagy ha nem, hát a kapcsolat inná meg a levét.
No de jó hallani, hogy nem mindenki gondolja így ;)

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.01.04. 10:09:37

@21 hónap: Tán nem mindegy, h ki hol szocializálódott. Ez a Carlos nem magyar, nem budapesti, stb, tehát egészen mások lehetnek a reakciói, mint az itteni pasiknak. (Akik ugyancsak sokfélék, persze :)

seteluas 2012.07.25. 22:17:38

Kicsit én is soknak találtam a levelet..lányos szempontból. Persze az első variációm nekem is biztos ilyen mindent megmagyarázó lenne, de aztán az 5-6. átgondolásban már csak a lényeget írnám. Upsz, elfelejtettem, hogy Vikinek még nem volt ideje túl sokat gondolkozni a férfi agyműködésen :))) Tehát jogos a 16 éves szint pasi-manipuláció szintjén :)

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2012.07.26. 09:27:50

@seteluas: Hát, igen... Az ember egyre rövidebbeket ír, de most már nem is divat a kézzel írt, sokszor átgondolt levél, azért egy e-mail egész más. :-)

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.26. 09:48:58

Sajnálom a kép fogyatkozást. :-(
Ha felteszi valaki a katolikus szemüveget akkor nem ítélkezik.
"Már miért verné ki? Mármint a biztosítékot :-)" Fontos a pontosítás!
A levél akkor a legveszélyesebb ha nem megfelelő kézbe kerül.