António hirtelen szinte durván ragadta meg a lányt. Viki rémülten hőkölt volna vissza, aztán megérezte, mennyire kívánja a férfi, és, hogy mennyire nem tud uralkodni ezen a kívánságon. Abban a pillanatban szinte irigyelte a hevességéért, mert benne nem volt hasonló vágy. António vadul csókolta, kissé ügyetlenül, harapdálva, energikusan, fájón. Mint aki fel akarja falni. Szinte tépte a lányról a ruhát, sietősen bontotta ki a saját övét és húzta le a nadrágja zippzárját.


Úgy hatolt belé, állva, félig felöltözve és óvszer nélkül. Meg kellett roggyantania a lábát, hogy alulról hozzáférjen a lány hüvelyéhez, a testük szorosan összetapadt. Viki szótlanul tűrte a dolgot, meg sem próbált védekezni. Felizgatta ez a gyors menet a maga váratlanságában és szenvedélyességében. Szerette volna élvezni, de a fájdalom megint szétáradt benne, és csak azt várta, hogy mihamarabb vége legyen. Hamar vége is lett. Aztán sokáig nem szóltak egymáshoz.

Hajnalban Viki arra riadt, hogy még nem írta meg azt a bizonyos levelet. Péntekre ígérte Josuénak, mert Carlos aznap este jön vissza Portóból. António már nem feküdt mellette, éppen mosakodott, csak úgy, macskamosdás szintjén, a mosdókagyló hideg vizével. Korán oda kellett érnie az ifjúsági szállásra, São-t váltotta. Viki úgy tett, mintha továbbra is aludna.

Hallgatta a reggeli zajokat, a madárcsicsergést, a sirályok vijjogását, az egyik szomszéd lány, Matilde macskájának elnyújtott nyávogását. Nyílt és csukódott a bejárati ajtó, olyan korán volt, hogy Viktória biztosra vette, a szembeszomszéd Rita jött meg a munkából. São szerint Rita prostituált volt, napközben szinte mindig otthon ücsörgött zsebkendőnyi utcai szobájában, csak férfiak hívták telefonon, és senkivel nem ismerkedett a házban.


Viki hitte is, meg nem is, csodálkozott, hogy Rita egyáltalán nem is szép, sőt, inkább csúnya. Remek alakja volt, de napközben mindig tréningruhában járt, és olyan lompos benyomást tett, hogy el nem tudta képzelni, hogy fizethet egy férfi a vele töltött időért. António csak nevetett ezen a naivitáson.

– Vick, ébren vagy?
A férfi letérdelt mellé a szivacsra. Viki nyújtózkodott, mint aki akkor eszmél. Vagy nem is akar egyáltalán eszmélni.
– Vick, tegnap elfelejtettem mondani, hogy a hétvégén lemegyek anyámhoz. Leviszem a nagynénit is, el akar menni a temetőbe. Vick, hallod?

A lány kinyitotta a szemét.
– Hallom. Ezek szerint majd csak vasárnap este találkozunk?
– Ha nem akarsz velünk jönni ...
António hangján hallatszott, hogy egy kicsit reménykedik.
– Nem, nem akarok. Ugye, megérted?
– Persze. Nem egy leányálom az élet odalent.
– Majd máskor. Jó? Ugye nem baj?
– Persze, hogy nem baj. És ... Nem haragszol a tegnapiért?

Viki nem válaszolt. Nem is tudta igazán.
– Szóval haragszol? – firtatta a férfi.
– Nem, igazából nem.
– Szégyellem, hogy nem tudtam uralkodni magamon.
– Hagyjuk ezt.
– Nem fordul elő többet.
– Jól van.
A férfi mondott volna még valamit, de sietnie kellett, inkább köszönt és elrohant. A lány pedig megkönnyebbült.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr151605646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.26. 09:31:12

Vita utáni szex.
Nem azt kérdezem mikor lesz jó, de meddig jár még fájdalommal?