Így kezdődött Viki első úgynevezett párkapcsolata. Nem volt benne semmi ünnepélyes, semmi nagyszerű.


A kulisszák éppenséggel alig lehettek volna nyomorúságosabbak. Málladozó falú, szinte ablaktalan, apró szoba, ahol hivatalosan nem is tartózkodhatott férfi, egy emeletes vaságy , amelyben nem lehetett együtt aludni. A felső ágyról vették le az egyszemélyes matracot, ráterítettek egy lepedőt, tudván, hogy a földön össze fog mocskolódni ... Már megint nem rendes ágyban aludtak együtt. Az üres lakás után nem sokat javult a helyzet, csak most nem Viki volt ott illegálisan, hanem António.

Az éjszakát nagyrészt alvással töltötték. Csak egyszer szeretkeztek, hajnal felé, szinte félálomban, és óvszer nélkül. Attól, hogy a férfi vallomást tett, a szeretkezés nem lett más, se jobb, se izgalmasabb. Viktória, ahogy az utóbbi alkalmakkor is, egy pontig felizgult, még némi szenvedélyességet is mutatott, próbálta lassítani a férfit, szeretett volna többet játszani behatolás előtt, mert addig volt benne némi remény, hogy nem fog fájni, hogy már annyira élvezi, hogy nem fáj majd, el kell jönnie ennek a pillanatnak, de António sose várt túl sokáig, valahogy beügyeskedte magát, és ahogy bent volt, a lány újra megérezte, amit annyira vágyott volna elkerülni. Ezután már nem lassított, gyorsított volna inkább, hogy mielőbb vége legyen az egésznek. A férfi olykor javasolta, hogy cseréljenek pozíciót, hátha így vagy úgy jobb, a lány leginkább azt szerette, ha ő lehetett felül, mert akkor nyújthatta el leginkább az előjátékot, de a behatolás után ez a változat se fájt kevésbé.

A hajnali, óvszer nélküli szeretkezés meggondolatlan dolog volt, António túl gyorsan elment, szinte azonnal. Viktória bosszankodott, és meglepte a sperma mennyisége is, amelyet nem tudott kimosni a hüvelyéből. A mosdókagylónál állt, ott próbált megszabadulni a csúszós fehér masszától, a hideg víz végigcsurgott a combján. Arra gondolt, hogy akár teherbe is eshetett. Hogy ez mekkora hülyeség lenne. Hogy engedhette meg, hogy António csak úgy beléhatoljon, meggondolatlanul?

Mintha Antóniót nem izgatta volna az a fenyegetés, hogy Viki teherbe eshetett. Bár történetesen a ciklusa vége felé járt, kicsi volt a valószínűsége. De ha mégis? Viktória sokat hallott arról, hogy Portugáliában nem legális az abortusz. Bár biztos volt benne, hogy ő akkor sem szánná rá magát ilyen lépésre, ha tényleg teherbe esne. Akkor megszülné a gyereket. Egyetlen szeretkezés félálomban, és ilyen következményei lehetnek. Ébren feküdt a földre tett matracon António mellett és elképzelte, hogy Dona Aparecida ringatja az újszülöttet. Dona Aparecida mint az ő gyereke nagyanyja. És Teresa bámulja őket. Nem lesz nyugta, amíg el nem végez egy terhességi tesztet. Noha csak néhány nap múlva ágyazódik be a spermium, ha egyáltalán.


Reggelre megjött a vérzése. Enyhe hasgörcssel, a szokásos kellemetlen fájdalommal, de ezúttal hatalmas megkönnyebbülést okozva.
– Szerencsénk volt – mondta Antóniónak, ahogy kijött a mosdóból. – Nem ejtettél teherbe.
A férfi cigarettával a kezében ült a matracon, hátát a világoszöld falnak vetette. De nem gyújtott rá.
– Honnan tudod? – kérdezte. – Megjött?
– Hála Istennek. De ilyet többet nem csinálunk.
– Rendben, Vick. Ne haragudj, én voltam a hülye. Nem akartalak megijeszteni. Szerintem írass föl tablettát. Én valójában utálom a gumit, sokkal jobb lenne anélkül. Mi a véleményed?
– Nem tudom. Az sem kellemes, hogy egy óráig nem jön ki a sperma belőlem. És így, hogy még zuhanyozni se tudtam az éjszaka közepén ...

António térdre állt és átfogta Viki derekát, fejét a lány ölébe fúrta.
– De nekem olyan jó érzés, hogy valami benned maradt belőlem.
– Csak ne maradjon túl sok. Mert még nem akarok gyereket. Gondolom, te sem.
Viki kibontakozott az ölelésből és előráncigálta a zuhanyozáshoz szükséges dolgait.
– Nem is tudom – mondta António kis szünet után –. Persze anyagilag kész csőd vagyok és neked sincs semmid. Mégis életemben először azt hiszem, hogy nem lenne kifogásom egy gyerek ellen.
– António! Lehet, hogy ez most izgalmas ötletnek tűnik, de szó sem lehet róla. Én még nagyon sokáig nem fogok gyereket akarni. Elfelejted, hogy másfél hónap múlva vissza kellene mennem Magyarországra.
– Ezt nem mondod komolyan. Ugye nem mész vissza?

A férfi felállt és maga felé fordította Viktóriát, aki már átvetette a vállán a törölközőjét. Ez az előző nap valahogy fel sem merült köztük. A jövő. Pedig ha együvé tartoztak, akkor ezen is gondolkodniuk kellett.
– Nem tudom – felelte a lány. – Azt hiszem, nem.
Valóban képes lenne António miatt Portugáliában maradni? Nem, egyedül miatta nem. De akkor miért? Kalandvágyból? Mert nincs hova hazamennie?
– Azt hiszed, nem?
– Egyelőre fogalmam sincs. Olyan bizonytalan minden. Mit fogok csinálni? Miből fogok élni? Mert egyetemista nem lehetek itt, ne áltassuk magunkat ilyesmivel.

– Majd kitalálunk valamit.
– Mégis mit? Nyilván munkát kellene keresnem. Persze feketemunkát, mert már most is illegálisan vagyok itt.
– Nincs vízumod?
– Nincs, nem kértem. De ha lenne, akkor is csak diákvízumom. Azzal nem lehet dolgozni.
– Találunk feketemunkát. Te annyi mindenhez értesz, annyi nyelven tudsz, körülnézünk és akad valami, biztosan.
– És le kell mondanom arról, hogy befejezzem az egyetemet.
– Egyelőre talán. Tudom, nagyon önző vagyok, mert arra kérlek, hogy maradj velem. De nem engedhetlek el. Nem vagyok rá képes. Nem most, hogy végre az enyém vagy.

Viki még mindig hitetlenkedve nézte. Soha nem látott még szerelmes férfit. Annyira hozzászokott, hogy ő az, aki hiába epedezik. Annyira képtelen volt elképzelni, hogy valaki őt is szeretheti. Nem csupán kívánja. Vajon Carlos is így szeretné? Így szerette volna? Ennyire gyengének és kiszolgáltatottnak tűnne? Miért gondol folyton Carlosra? Most már, hogy beleegyezett ebbe a kísérletbe, félig szánalomból, félig meghatottságból, hogy egy ilyen helyes, humoros, értelmes pasi pont őt választotta ... Azzal kellene foglalkoznia, hogy megpróbálja viszonozni a szerelmét. Mégis inkább ijedt volt. Ingadozott a kényszerű elkötelezettség és a valakihez való tartozás jóleső érzése között.
– Most úgysem oldhatunk
meg semmit – válaszolta. – Lemegyek zuhanyozni.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr331603348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.12.18. 14:30:52

Csak egy szolgálati közlemény: kicsit lassítok a tempón, mert mostantól sokmindent át kell írnom, úgyhogy nem naponta, hanem másnaponta jelentkezem. Karácsonykor se tartok szünetet. Szép ünnepeket minden olvasómnak!

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.26. 08:16:44

Jó, majd lassabban olvasok. :D
Ismeretlen érzés az áradó szerelem?