António kilenckor újra telefonált, ezúttal a sarki kávézóból. Jöhet-e. Már hallott a Pióca által diktált szabályokról. Viki leosont a lépcsőn, nem látott semmi gyanúsat, hallgatózott, alig lehetett valaki otthon, mert csend honolt.


Kinyitotta az ajtót és beengedte a férfit, aki egy halom ágyneművel a karján állt a járdán. Hozott takarót, lepedőket, párnát, párnahuzatot, mindennek jó illata volt. Vikit meghatotta ez a gondoskodás. Utálta magát, amiért el kell rontania a fikciót, hogy ők együvé tartoznak, de úgy érezte, muszáj tisztázni a dolgokat. Felmentek az emeletre, Viki szobájába. António először látta a házat, kissé ijesztőnek találta és majdhogynem szabadkozott miatta.
– Ne törődj vele, nekem nagyon megfelel – nyugtatta meg Viktória.

Letette az ágyneműt az alsó ágyra és rájött, hogy csak egyikük tudna leülni. Hiszen csak egy szék volt, az emeleteságy felső része pedig túl alacsonyan kezdődött ahhoz, hogy alul kényelmesen lehessen ücsörögni. Ez is jól kezdődik. Kiment a kisfolyosóra és onnan nézett a férfire, aki ösztönösen cigi után nyúlt, de mégsem gyújtott rá, tudta, hogy Viki mennyire utálja a bagót.

– António, talán nem ez a legmegfelelőbb hely és időpont, hogy ezt megbeszéljük, de ... Légyszíves, mondd meg, mennyivel tartozom neked. A múlt heti szállásért, a kajáért. Mondj egy összeget!
– Micsoda? Te fizetni akarsz nekem?
– Persze, hiszen gyakorlatilag te tartottál el a múlt héten. Arról már nem is beszélve, hogy furikáztál, Marcosnak is biztos adnod kellett valamit, hogy levigyen a faluba, aztán ott a takarítás díja. Elég sokba kerülhetett mindez.

– Vick, erről hallani sem akarok!
– António, nem érted? Hiszen mi nem vagyunk szeretők, vagy valami ilyesmi. Még ha azok is lennénk, én nem szeretek tartozni.
– A múlt hét alapján nem vagyunk szeretők?
– Legfeljebb alkalmi szeretők. De nem vagyok a kedvesed, nem fogadhatok el tőled ennyi mindent. Rosszul érzem magam ettől.


– Én meg attól érzem magam baromi rosszul, ahogy bánsz velem. Folyton azt hajtogatod, hogy nincs semmi közünk egymáshoz, hogy nem vagyunk szeretők. Rohadt érzés, hogy ennyi dugás után is idegennek tartasz. Mintha láthatatlan lennék.
– Nem akartalak megsérteni.
– Pedig sikerült. A francba, rá kell gyújtanom.
António kiment Viki mellé a folyosóra és kinyitotta az ablakot. A lány hallgatott. Nem tudta, mit mondhatna.

– Tényleg nem akartalak megbántani – szólalt meg újra egy kicsit később –. De meg kell értened, hogy nem fogadhatok el ennyi mindent. Tudom, hogy keveset keresel, albérletben élsz, és mióta ismersz, folyton csak te fizettél mindenért.
– Biztos anyám nevelt rosszul, de én nem bírom, ha egy nő fizet, ha velem van.
– Nem akarok ezen vitatkozni, de én nem vagyok veled. Nem úgy.
– Csak csűröd-csavarod a szavakat. Velem voltál. A múlt héten velem voltál. És hallani sem akarok arról, hogy fizess, akár egy tostão-t is.
– Rendben, ha ennyire elfogadhatatlan számodra, felejtsük el. De itt vége. Többet nem fogadok el tőled semmit.

António nem válaszolt. Hagyta égni a cigarettát. Nézett kifelé az ablakon.
– Mondj már valamit! – kérlelte Viki. Nem bírta elviselni ezt a csendet. Nem akart összeveszni a férfival.
– Rendben.
António arca elszánt volt és összeszedett.
– Mindent elmondok. Elég volt ebből a gyötrődésből, ebből a folyamatos alakoskodásból.
– Miről beszélsz?
– Még mindig nem sejted? A legrosszabb vak az, aki nem akar látni.


– Miféle vak?
– Te. Te vagy az, aki nem lát semmit.
– Mit nem látok?
– Engem. Egész idő alatt csak a hülye casanovádat láttad, most meg a másikat, azt a Carlost. Velem dugsz és rájuk gondolsz. Ettől a falra lehet mászni.
– António, te meg Raquelbe vagy szerelmes. Soha nem vetettem a szemedre.
– A francokat vagyok Raquelbe szerelmes! Már akkor sem voltam, amikor először találkoztunk. Jártam vele, dugtam vele, igen, kellemes volt, köszönöm, de ennyi.
– Sajnálom, ha így volt, de ezért még nem kell rámtámadnod.
– Hát nem érted, hogy beléd vagyok szerelmes?

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr691598325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bodli 2009.12.17. 10:45:24

Szegény Antonio, már mikor a színre lépett és csak most került be a fejezetcímek közé!
Az viszont jól kidomborodik, milyen tág fogalom a "szerelem". Egyesek mintha varázseőt is tulajdonítanának a kimondásának.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.12.18. 13:51:52

Nem mintha kardinális kérdés lenne, de a Vérszopó bennemaradt a szövegben :-)

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.12.18. 14:19:35

@tiboru: De, köszi, h mondod. Ez egy sikertelen mentés-dolog lehetett ...

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.12.18. 14:27:56

@Bodli: Te mindig Antóniót sajnálod :)
Van némi varázsereje egy szerelmi vallomásnak, azt hiszem. Más dimenzióba helyezi a dolgokat. Nem feltétlen mindig, persze, nagyon attól függ, kinek a szájából hangzik el, ki a címzett, mennyire lehet komolyan venni, esetleg mennyire hiteltelen ...
Ebben a konkrét helyzetben sztem van súlya.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.26. 07:31:26

Most mit teszel? Viszonzatlan szerelem másik oldalára kerültél.