Conceição azért lakott ebben a házban, noha a fizetése alapján jobb helyet is bérelhetett volna, mert munka mellett esti egyetemre járt és nagyon kellett neki a pénz. Külkereskedelmet tanult, már csak egy év hiányzott neki a diplomáig.


– Gondolom, te jobb lakásokhoz vagy szokva, de átmenetileg ez is megteszi talán. A főzőlapomat és az edényeimet szívesen megosztom veled, hogy egy hónap vagy nem tudom, mennyi idő miatt ne kelljen egész konyhafelszerelést vásárolnod. Én itt, fent szoktam főzni, a kis folyosónkon, ha téged nem zavar.
– Conceição, ez nagyon kedves tőled. Nem számítottam ennyi segítségre. De megvagyok én főzés nélkül is, majd eszem hideget.
– Ugyan, ha egy személyre főzök, annak soha nincs olyan íze, mint ha valaki másra is. Nagy dolgokat persze nem tudok itt alkotni, de egy kis leves, párolt zöldség, ilyesmi azért lehetséges.

– Csak, ha fizethetem az alapanyagokat! És az áramot!
– Maximum felesben. Gondolom, téged sem vet fel a pénz.
– Van némi megtakarításom, a gond inkább az, hogy nemsokára vége az ösztöndíjamnak és ezzel a pénzforrásomnak is.
– És akkor hazamész?
– Nem tudom. Haza kellene mennem. De azt hiszem, képtelen vagyok rá.
– Itt folytathatnád az egyetemet?
– Szinte lehetetlen, tulajdonképpen még csak nem is vagyok legálisan az országban. Vízumot kellett volna kérnem, de turistaként jöttem. Úgyhogy egy hónapja törvénytelenül tartózkodom itt.
– Hát, ez nem kellemes.

– Igaz, még sosem igazoltattak. És mikor beléptem az országba, nem pecsételték le az útlevelemet. Szóval nem tudhatják, mikor jöttem.
– Az jó, akkor nincs ellened semmi bizonyíték. De valamit mégiscsak kezdened kellene magaddal, ha nincs kedved visszamenni. Gondolom, elsősorban António miatt. Nagyon szerelmes beléd, az látszik.
–António?
– Ha hallanád, hogy beszél rólad!
–Szerintem tévedsz, biztos a volt barátnőjéről áradozott, Raquelről.
– Dehogy, Raquelt ismerem, és már rég nem hozta szóba. Úgy tudom, szakítottak.
– Valóban szakítottak.

Viki némán nézett ki immár közös folyosójuk ablakán: a szomszéd kolostor gyümölcsöskertjére lehetett látni, meg egy gazdasági épület tetejére, amelyen nagy termetű sirályok sétáltak.


Milyen hatalmasak ezek a sirályok – gondolta –, nem, mint otthon, a Dunánál. És hogy vijjognak! Az arab hercegnő téved, António minden, csak nem szerelmes. Soha nem volt szó köztük érzelmekről. Csak úgy alakult, hogy véletlenül újra és újra összehozta őket a sors ...

Mi köze ennek a sorshoz? Ha a sors valamiféle terv szerint működik, akkor miért találkoznak folyton? És miért szeretkeznek annyit? Az előző hét sötét szenvedélye miatt Viktória valóban szégyenkezett. Soha nem mert volna beszélni róla senkinek. Még Katinak sem, aki számára az ilyesmi teljesen normális és elfogadható. De egy Conceição-féle nyugodt, kiegyensúlyozott lánynak, aki talán még őrzi a szüzességét, végképp nem.

Egy kívülálló számára az, ami Antónióhoz fűzte, nyilván szerelemnek tűnt, és a férfi is így beszélt róla mások előtt. Hisz Marcosnak se mondott mást. A kedvese. Nem fogja se megerősíteni, se megcáfolni. Csak érezte, hogy a hazugság újabb hálót fon köré. Érkezése napjától kezdve állandóan titkolózott és hazudott, noha ez korábban sose volt szokása. Sőt, kifejezetten egyenes embernek tartotta magát. De mi maradt mindabból, ami korábban volt?

Conceição magára hagyta, hogy nyugodtan rendezkedjék be az új szobában. Mint kiderült, az udvarházi szokással ellentétben ágynemű nem járt a szálláshoz. Viktória nem tudta, mit tegyen: vegyen valami ócska, szakadós ágyneműt, ami egy mosás után bolyhos és undorító lesz, vagy inkább szerezzen hálózsákot és aludjon úgy a szobában, mintha kempingezne. Már megint kénytelen lesz Antóniótól segítséget kérni? A férfi, mielőtt elment, megadta az összes telefonszámot, amelyen elérhető volt és Viki lelkére kötötte, hogy hívja, ha bármire szüksége van. A lány egyáltalán nem szerette ezt a függőséget és nyugtalanították a tartozásai is, António sokat költött rá, és ezt nem hagyhatta annyiban. A villany, a víz, az utazások, az étel, hiszen egész héten a férfi vásárolt be, és kisebb-nagyobb ajándékok ... Tulajdonképpen jó ideje nem is költött a saját pénzéből. Már ezért is minél hamarabb beszélnie kell vele.

Átkopogott Conceição-hoz, hogy megkérdezze, hol a legközelebbi közért, hogy szoktak mosni, illetve van-e telefon a házban.
– Ha akarod, elmegyek veled a közértbe, Pingo Doce-nek hívják, ott szinte mindent lehet kapni. Aki nem viszi haza a mosást a szüleinek, az a mosóteknőben szokott mosni, de itt is lehet, a mosdókagylóban. Persze melegvíz nincs. Telefonunk van, de hívásokat csak fogadni lehet, innen kezdeményezni nem, mert ellenőrizhettelen, úgyhogy a telefon le van lakatolva. Legjobb, ha veszel egy telefonkártyát vagy a sarki kávézóból telefonálsz, ott van pénzérmés készülék. Persze intim beszélgetésekre nem alkalmas, és külföldi hívásokhoz sem. Tíz, húsz és ötven escudós érmékkel működik.


Minden elég bonyolultnak tűnt, de először is elmentek bevásárolni, a délutánt pedig mosással töltötte Viki: jó sok szennyese gyűlt össze.

Valamikor estefelé az egyik lány sztentori hangon üvöltötte el magát.
– Vitória! Lakik itt valami Vitória? Egy António keresi. Hé, lányok, ismer valaki egy Vitóriát?
Viki épp a jegyzeteit rendezgette, mikor meghallotta az öblös női hangot. Kilépett az ajtón és elindult a lépcső felé.
– Biztos engem keresnek!
– Ja, te vagy az? Még nem találkoztunk. Szia, Sónia vagyok. Itt a telefon.
– António?
– Vick? Minden rendben? Berendezkedtél már?
– Többé-kevésbé.
– Szükséged van valamire?
– Hát ... ágynemű az nincs.
– Ágynemű. Húha, erre nem is gondoltam. De majd viszek. Hazaugrom és viszek a sajátomból.
– Nagyon rendes tőled. De majd úgyis veszek egy hálózsákot, csak pár napra kellene.
– Nehogy hálózsákot vegyél! Csak nem fogsz hálózsákban aludni. Majd megoldjuk, ne aggódj!
– António ...
– Igen ...
– Túl sok ez. Amit értem teszel. Semmi nem indokolja.
– Nézd, majd megbeszéljük személyesen. Most mennem kell. Úgy kilenc körül ott leszek, viszem az ágyneműt. Jó? Csók.
És már le is tette.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr781589035

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.26. 07:22:02

Ez a gondolat fogott meg:
"Sőt, kifejezetten egyenes embernek tartotta magát. De mi maradt mindabból, ami korábban volt?"