Viki valahogy előrángatta az előző nap lóhalálában összecsomagolt holmijai közül azt a két ruhadarabot, amely a legkevésbé volt gyűrött, és nekiállt rendet rakni. A szomszéd lakásból átszűrődtek a délelőtti sorozat hangjai, ismerte a színészeket, maga elé tudta képzelni a jeleneteket, még hálás is volt a valószínűleg nyugdíjas szomszédnak, aki így üvölteti a tévéjét, legalább nem csak a saját szánalmas dolgain jár az agya.


Míg a sorozat ment, a ruháit és a könyveit, jegyzeteit rendezgette. Aztán csönd lett odaát. Elővette a Nemzeti Könyvtárban fénymásolt papírokat, szánalmas állapotban voltak, de szerencsére végzetes kár nem esett bennük. Nekiült jegyzetelni. Hol hason fekve, hol törökülésben. Nem sokáig bírta egyik testhelyzetet sem, nagyon hiányzott egy asztal … De legalább valami hasznosat csinált.

Szinte váratlanul érte, mikor António visszajött, hozott egy csomó kaját. Viki megpróbált úgy viselkedni vele, mintha nem rendkívüli állapot uralkodna, de kimért udvariasságnál többre nem futotta tőle.

Közömbös dolgokról beszélgettek, és vajaszsemlét majszoltak. A férfi megkérdezte, mire van szüksége Vikinek, de ő nem kért semmit. Nem akarta, hogy António pénzt költsön rá.

Épp valamit rendezgetett a konyhaasztalon, mikor a férfi hátulról átfogta és megcsókolta a nyakát. Vikin csak egy könnyű szoknya volt. Szinte észre se vette hogyan, António arra késztette, hogy hajoljon előre, és a konyhapultba kapaszkodva tűrje, hogy a férfi felemelje a szoknyáját, és bugyiját egyszerűen félrehúzva beléhatoljon. Maga se értette, miért, de ez a határozott és váratlan támadás, meg a póz szokatlansága, esetleg az a tény, hogy nem volt kénytelen a férfi arca elől elrejtezni, felizgatta. Mintha valaki ismeretlen venné birtokba. Szó sem volt róla, hogy ne érzett volna fájdalmat, de egyszer csak azon vette észre magát, hogy a jól ismert fájdalom gyönyörrel keveredik.


A férfi egy pillanatra sem állt meg, farka becsúszott majd kijött szinte teljesen. De most a behatolás nem csalódottságot okozott, épp ellenkezőleg, a lány már várt rá. Elkezdte kívánni az új és új visszatérést. Mindkettejük lábizmai megfeszültek, a lány olykor kinyitotta a szemét, és kapaszkodó ujjait, meg a konyhapultot látta maga előtt. A férfi két kézzel tartotta a csípőjét.

Viki úgy érezte, van ebben a szeretkezésben valami állatias, vad jelleg, mintha a dühüket is kiadnák vele. Az agyában ott volt a szégyenkezés csírája, és az élvezeté, hogy megalázza magát ezzel az egésszel, hogy még mélyebbre süllyed a fertőben, amelyre korábban annyira vágyott. Vezekelni akart, és azt se bánta, hogy ez a vezeklés azonos magával az eredeti bűnnel. Mindent ilyen végletes, katolikus keretekben képzelt el, a szex bűn volt, ezért sokkal izgatóbb, mintha a világ legtermészetesebb dolgának gondolta volna.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr591575454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.25. 05:57:08

Remélem gumit húzott. Legalább annyira tiszteli.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.25. 14:16:09

@Gloria Mundi:
Igazad van. A hirtelen felindulás miatt féltem. Olyankor nem mindig van otthon a józan ész.