A férfi kiment, hogy elnyomja a cigarettát. Viki bebújt a takaró alá.
António visszajött, csak egy gatya és egy póló volt rajta, lefeküdt Viktória mellé. Nem értek egymáshoz, a lány az oldalán feküdt, háttal a férfinak.


Carlosra gondolt és arra, hogy úgyis mindegy. Akár már egy hét múlva hazamehetne, nyitott repülőjegye volt, elég lenne pár nappal korábban bejelentenie, ha igénybe akarta venni. Ha van hely, mehet is. Túlságosan fáradtnak érezte magát ahhoz, hogy szállást keressen, új emberekkel ismerkedjék, bemenjen az egyetemre. Másnap lenne az informatika vizsga, jutott eszébe. De persze nem mehet oda. Lehet, hogy ugyanebből a megfontolásból Raquel sem teszi be a lábát a vizsgára. És Ribeiro? Akit tutornak kért fel! Micsoda vicc! Úgy fog majd hazamenni, hogy még csak meg se mutatott neki egy dolgozatot sem. Elvesztegetett hetek és hónapok, félbemaradt kutatás. Kidobott pénz.

Mindez kevéssé érdekelte ahhoz képest, amit Carlos jelentett. Nem térhet úgy vissza Pestre, hogy Carlosnak nem mondja el, mi történt, hogy azért nem ment el a HÉV-megállóba, mert mozdulni sem tudott. Először hagynia kell, hogy lecsillapodjanak a kedélyek, de aztán valahogy meg fogja keresni. Nem hagyhatja ennyiben az egészet. Találnia kell egy szövetségest. Josué. Igen, Josué a legalkalmasabb erre. Josué papnak tanult, nem ítélheti el őt csak úgy, minden további nélkül. És bizonyosan segít, ha megkéri rá. Josuét kell valahogy becserkésznie úgy, hogy a többiek ne vegyék észre.

– Alszol? – suttogta António.
– Nem.
– Neked is csak jár az agyad?
Viktória helyeslően hümmögött.
– Nem akarsz szeretkezni?

A lány felkönyökölt, aztán megfordult. Miért is ne? Ez már nem oszt, nem szoroz. Sőt. Ha Sérgio ország-világnak kikiáltotta, hogy ő egy kis kurva, hát ne csak híre legyen, de valami valóságtartalma is. Biztos fájni fog megint, és nem is kívánja igazán. Antónióval nem. De mintha ezzel is magát akarta volna büntetni. Ha vele, akkor vele. Más úgyse lesz egyhamar, aki hasonló ajánlatot tesz.

– Tőlem mehet – válaszolta Antóniónak.
A férfi komolyan meglepődött.
– Biztos vagy benne?
– Nem, semmiben nem vagyok biztos. De ha már itt heverünk egymás mellett, és egyikünk sem alszik, talán jobb, ha hasznosan töltjük az időt. Feltéve, hogy van nálad óvszer.
António felült.
– Persze, hogy van. Nem jöttem volna ide felkészületlenül.

Viki visszafeküdt a szivacsra úgy, ahogy az imént, oldalt, a férfinek háttal. Egy kicsit talán abban reménykedett, hogy António nem vette komolyan a válaszát, és mégis csak aludni fognak. Pedig hozzábújni se akart volna. Inkább egy arctalan férfitestet kívánt, vagy Carlost ... Nem, Carlosról még fantáziálni sem mert.


Aztán megérezte António kezét a mellén. Viki először összerezzent, a férfi túl durván markolászta, kicsit fájt is. De nem szólt semmit. Nem volt hozzá ereje. És nem is tudta, hogy szólhat-e. Hogy nem venné-e rossz néven az a másik, aki csak látszólag volt hozzá olyan közel, valójában fényévekre.

Viki érezte a férfi keményedő farkát a két combja között, de aminek fel kellett volna izgatnia, az csak bosszantotta. Arra gondolt, hogy leállítja, megkéri, hogy hagyja abba, nem kell ez neki. De gyenge volt hozzá. Tudta, hogy marhaságot csinál, minden rossz irányba megy megint, valami ősi beidegződésnek engedelmeskedve mégiscsak megadta magát.

António csak tessék-lássék simogatta, mint aki túl akar lenni ezen a részen, mert az illendőség így kívánja. Mennyire más volt ez a simogatás, mint amit Sérgióval tapasztalt meg! Ez a simogatás nem önmagáért létezett, nem önmagában ért valamit, csak állomás volt a célhoz vezető úton. A cél pedig a férfi orgazmusa. Viki ösztönösen tudta, hogy António azok közé tartozik, akik a szexuális aktusok számát a magömlések számával mérik. Teljesíteni annyit jelentett, mint bevezetni a farkát a nő hüvelyébe, ott le-fel mozgatni egy ideig, aztán elélvezni. Raquel odavolt ezért a szexért. Vagy csak szerelmes mivolta mondatta vele, hogy António micsoda nagyszerű partner? Viki nem tudhatta. Csak annyit sejtett, hogy neki ennél sokkal többre lenne szüksége, főleg így, félig szűzen. Mert a szüzességét sem vesztette el még teljesen.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr891569732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bodli 2009.12.03. 11:40:50

Hát csavar van benne! Meg kutyaharapás szőrével. Ebből mássz ki valahogy, Viki! Ha Carlos még felbukkan, ne felejtsük el idejében szentté avatni. Antonionak is adjunk jó pontot, hogy tevékenyen közreműködik Viki penitenciájának elvégzésén.

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.12.03. 14:17:48

@Bodli: Csavar még lesz néhány :) Szentté avatni sztem senkit nem kell, esendő emberekről szól a mese, és mindegyiknek megvan a maga sara :)

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.25. 05:42:55

Ennyire el van keseredve vagy ennyire minden mindegy lett?
Ennyire üres a feje vagy ennyire el van veszve?
Nem tetszik, nem kívánja, nem szereti csak mint öreg feleség teszi.

Legalább hozzáértő és türelmes lenne António!