A többiek tovább nevetgéltek, Nuno hiába próbálta rávenni Sérgiót, hogy inkább a szemináriumi dolgozat megfogalmazásában segítsen. Josué kikecmergett a hátsó sarokból és meghívta Vikit egy kávéra. Viki megkönnyebbülve ment ki, Raquel élvezte a beszélgetést, úgyhogy inkább maradt.


– Josué, te ismered Sérgio kedvesét? – kérdezte Viki hirtelen, miután váltottak néhány udvariassági mondatot. A pultnál álltak, egy-egy kávéra várva.
A fiú habozott.
– Csak azt ne mondd, hogy nincs neki, mert az előbb majdnem elszólta magát.
– Miért olyan fontos ez?
– Fontos és kész. Te a barátja vagy, biztos ismered azt a lányt.
– Nos, igen, ismerem.
– Ki az?
– Mit akarsz? Mondjam meg a nevét? Vagy mutassam meg?
– Miért, látod itt, a bárban?

Josué árulkodóan nézett egy bizonyos irányba. Viki végigpásztázta a bárt, ami nem volt nehéz, mert kevesen lézengtek benne éppen. Mindjárt megakadt a szeme azon a hullámos sötét hajú lányon, akit már látott Sérgióval beszélni, ez volt az, aki soha nem viselt, csak feketét. Ezúttal is fekete kordnadrág és blúz volt rajta, magassarkú cipője is fekete. Sűrű, irigylésreméltó szépségű haja szabadon omlott a vállára.
– Az ott, aki feketében van? – bökött a lány irányába.

Josué alig észrevehetően bólintott.
– Tudtam – mondta Viki.
– Mit érdekel ez téged?
– Most már nem érdekel.
– Hát, nem úgy nézel ki.
– Tessék, két kávé – csúsztatta eléjük a csészéket alátétekkel és kiskanalakkal meg egy-egy zacskó cukorral a pincérlány. Halkan megköszönték.
– Csak utálom, ha valaki a szemembe hazudik – mondta Viki, miközben rázni kezdte a cukroszacskót.
– Akkor ne kezdtél volna Sérgióval.
– Tudod mit, Josué, igazad van!


Josué elpirult és lehajtotta a fejét.
– Kihűl a kávéd – figyelmeztette a fiút, aki erre halványan mosolyogva maga is rázni kezdte a cukrát.
– Ne haragudj, semmi közöm hozzá – mondta Josué.
– Én hoztam szóba, úgyhogy nincs miért elnézést kérned. De felejtsük el Sérgiót és ezt a lányt, mi is a neve?
– Salomé.
– Húha, Salomé! Aki tálcán kérte Keresztelő Szent János fejét! Azért annyira nem látszik vérszomjasnak.

Josué nevetett.
– Látom, ismered a Bibliát. Nem hiszem, hogy a szülei erre gondoltak, mikor a Salomé nevet adták neki.
– Olyan gyakori név ez itt?
– Elég gyakori.
– Különös. És a te szüleid se a bibliai Josuére gondoltak, mikor nevet adtak neked?
– Nem, igazán, inkább az egyik nagybátyámra, aki a keresztapám is. Tudod, nálunk így öröklődnek a nevek.
– Már értem. A jelentésük meg nem is számít ...
– Nem számít valami sokat.
– Pedig a Josué szép név. És a Bibliában igazi hős.
– Valóban. Sajnos nem hiszem, hogy bármi közös lenne bennünk.

Nevettek. Viki azért szemmel követte Salomét, akit nem volt nehéz hét fátyolban elképzelnie. Persze csak hét fekete fátyolban. A lány nagyon formás volt, egyáltalán nem vékony, inkább igazán nőies. De ez a fekete viselet arra utalt, hogy – amennyiben nem gyászról van szó –, Salomé vékonyabbnak akar tűnni, mint amilyen valójában. Viki ismerte ezeket a trükköket. Neki is voltak olyan fázisai, amelyekben csak sötét: fekete, kék, barna, szürke ruhákat viselt.
– Tetszik neked?
– Kicsoda? – kérdezte Josué ijedten.
– Hát Salomé.
– Ja, Salomé? Szép lány.
– És milyen a természete?
– Annyira közelről nem ismerem. Azt hiszem, elég csendes. Sérgio mellett nem nagyon jut szóhoz.
– És Sérgiót ez nem zavarja?
– Az, hogy csendes? Miért zavarná?


Viki megrázta a fejét. Persze, majd pont a szintén csendes Josuénak magyarázza, hogy mi lehet a probléma egy alig megszólaló partnerben. Salomé megérezte, hogy figyelik, Viki felé nézett. Megismerte Josuét és elmosolyodott. Viki bosszankodva állapította meg, hogy nagyon szép a mosolya. Tényleg úgy nézett ki, mint egy gyönyörű zsidó lány a Bibliából. Inkább Ráchel, mint Szalomé. Nyugodt méltóság áradt belőle.
Összeszedte a jegyzeteit, meg a kabátját (eddig az egyik asztalnál ült) és odasétált Josuéhoz.

– Szervusz.
Josué kicsit összerezzent, mert Vikivel ellentétben ő nem Salomét fixálta.
– Szervusz, Salomé. Hogy vagy?
– Sérgiót nem láttad? – kérdezte a lány.
– De, az informatika-teremben van.
– Akkor biztos dolgoztok valamin.
– Igen, csak én kijöttem Vitóriával.
Josué bemutatta Vikit, a két lány kezet fogott. Viki erősen megszorította Salomé jobbját, aki viszont lagymatagon nyújtott kezet. Úgy látszott, Viki teljesen ismeretlen, közömbös számára, vagy nagyon jól színlel. Josué zavarban volt, egyáltalán nem örült annak, hogy Salomé odajött, Viki viszont mindent szeretett volna megtudni Sérgio titkos oldalbordájáról. Legszívesebben nekiesett volna és szemérmetlenül kikérdezi, mert végtelenül kíváncsi volt arra, hogy mi köti a csapodár Sérgiót ehhez a szoborszerű, lagymatag szépséghez. Nem látott benne semmi tüzet, semmi ragyogást, ami a férfiakat el szokta vakítani, önálló véleményt se nagyon.

Saloménak eszébe se jutott megkérdezni, hogy Viki mit gondol Portugáliáról, milyen Magyarországon élni, vagy hogy mi a fenének jött Lisszabonba, mit tanul, kutat. Az ég világon semmi nem érdekelte Vikiből. De úgy tűnt, másból se nagyon. Egyszavas válaszokat adott olyan kérdésekre, hogy milyen szakos és hol lakik, még azt sem sikerült kipiszkálni belőle, hogy a szülei Franciaországban élnek. Folyton a kertbe vezető ajtót illetve a kerti utat kémlelte, ahonnan nyilván Sérgio érkezését várta. Lehet, hogy meg is beszélték, hogy a bárban találkoznak.

– Vársz valakit? – kérdezte Viki, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból.
Josué rosszallóan nézett rá, talán attól félt, hogy Viki féltékenységi jelenetet rendez.
– Nem, nem várok senkit – felelte Salomé nyugodtan.
– Azt hittem, annyira gyakran nézel az ajtó felé.
Salomé zavartan mosolygott:
– Csak neked tűnik úgy.
– Á, csak nekem tűnik úgy. Rendben, akkor elnézést.
– Megittad a kávédat, Vitória? – kérdezte Josué.
– Én kész vagyok.
– Akkor visszamehetünk az informatika-terembe?
– Persze. Te nem jössz, Salomé? Ha Sérgiót keresed, ott megtalálod.
– Nem akarom zavarni – hangzott a válasz. – Menjetek csak!

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr821540481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.25. 00:27:34

Viki Viki! Ha a férfiak kakaskodnak akkor a nők .....? (tojóskodnak?)