Mikor kiértek a vörössalakos pályára, már sütött a nap. Szép volt a kilátás: csupa zöld domb a makulátlan kék ég alatt. Sérgio letette az ütőt és bemelegítő tornagyakorlatokat kezdett végezni.


– Ha már annyira le akartál feküdni valakivel, választhattál volna ismerőst.
– Sorry, én ismerőst választottam, de az ismerősöm elküldött a fenébe.
– Honnan az ördögből tudtam volna, hogy képes vagy egy idegennel lefeküdni? Mondom, hogy nem lehet kiigazodni egy külföldi nőn!

Viki megvonta a vállát és pattogtatta az egyik teniszlabdát, amely szinte azonnal elgurult. Utána ment.
– Ha már nekem akartad megmutatni, milyen belevaló csaj vagy, lefekhettél volna Nunóval. Vagy Josuéval. Ezekről legalább tudjuk, hogy nem betegek és szoktak mosakodni.

Viki felnevetett. Ez a mosakodás-dolog különösen jól hangzott.
– Nunóval vagy Josuéval? Nunóval nem fekhettem volna le úgy, hogy utána faképnél hagyom, mert ő járni akart velem. Josuét pedig soha nem érdekeltem.
– Oóó ... Josuét nagyon is érdekled. Nuno beléd van esve, rendben, nem lett volna szép, ha csak erre használod, bár én emiatt nem törtem volna a fejem. De a jelek szerint Nuno nem jön be neked. Ezt elfogadom. Ám Josué! Igazán helyes srác, nem? Ezt még én is látom, pedig pasikat nem szoktam nagyon megnézni.

– Nem értem, honnan veszed, hogy Josué ...
– Mert mondta. Beszéltünk róla.
– Mit mondott konkrétan?
Sérgio elkérte a labdákat.
– Mit is mondott? Valami olyat, hogy gyönyörű vagy? Nem emlékszem pontosan.
Viki az egyik labdát nekivágta a fiúnak.
– És ezt miért veled közli? Különben egy szavadat sem hiszem.
– Jó, ha nem akarod, ne hidd el. Most már nem számít.

Ségio elkezdte ütögetni az egyik labdát a falhoz.
– Mikor mondta ezt? – kíváncsiskodott mégis Viki.
– Ha nem hiszed el, akkor nem mindegy, mikor mondta?
– Azért jó lenne tudni.
– A múlt héten? Talán. De többször is mondta. Persze ez lehet puszta esztétikai csodálat nála. Josué nehéz eset. Lehet, hogy még ő maga is szűz, igazad van, nem lett volna szerencsés választás.

– Látod, egyik javaslatod se jön be.
– Várjunk csak, kisasszony! És Carlos? Tudom, hogy Carlossal péntek este találkoztál és hajnali négyig szóval tartott.
– Szóval mégiscsak beszéltél Carlossal. Jól sejtettem.
– Persze, hogy beszéltem. Az egyik legjobb barátom.

Viktória tágra nyitotta a szemét. Az, ahogy Carlos nyilatkozott Sérgióról, nem úgy hangzott, mintha a legjobb barátok lennének, sőt. Kifejezetten lekezelően beszélt róla, ami Vikit sértette is. Szinte megsajnálta a kis casanovát.
– Ő ezt nem mondta – jegyezte meg szárazon.
– Lehet, hogy nem akart megijeszteni.
– Megijeszteni? Csak nem tud mindent kettőnkről?
– Mindent nem tud. De azért épp eleget.
– És Ant ..., és arról tud, hogy elmentem egy idegen pasival?
– Nem, arról nem tud. Ezt majd te meséled el neki. Ha akarod.

Viki keresett magának egy padot, ahová leroskadhat.
– Mondj el mindent! Mit meséltél el Carlosnak?
– Ennyire számít ez neked? Érzel valamit iránta?
– Nem tudom. Még nem tudom. De el kell mondanod, miket meséltél neki!
– Úgy látom, nagyon is érdekel. Szóval már nem vagy belém szerelmes?

Viki komolyan nézett Sérgióra. A fiú abbahagyta az edzést, hátrafordult. A lány felállt és odament hozzá, egészen közel. Érezte a fiú izzadságszagát. Ez egyáltalán nem zavarta, még mindig nagyon vonzódott hozzá. Még mindig gyönyörűnek találta a szemét. Végighúzta a mutatóujját a fiú gyöngyöző arcán.
– Azt hiszem, még szerelmes vagyok beléd, de valahogy józanabbul – felelte.
Sérgio elfordult és tovább ütögette a labdát a falhoz.

– Hamar ki fogsz gyógyulni belőle, meglátod – mondta kissé már lihegve. Olyan erővel ütötte a labdákat, hogy gyakorta elpattantak és már nem tudta újból megütni őket. Viki visszaült a padra, nem volt kedve labdaszedőt játszani. Úgy látszik, még egy simogatásra sem számíthat.
– Sérgio, nyögd már ki, hogy mit tud Carlos! Mafalda szerint már márciusban kérdezősködött felőlem.
– Á, beszéltetek erről Mafaldával? Érdekes. Egyébként hogy van a kis drága? Gondol még rám?
– Azt hiszem, nem gondol rád. De sajnos megint olyanra gondol, akire nem kéne.
– A te szempontodból nem kéne?
– A sajátjából. Mindegy, most nem Mafaldáról van szó.
– Rendben, Vitória, valamennyit elmondhatok, de helyesebbnek tartanám, ha Carlossal beszélnétek meg, ki mit érez a másik iránt és mióta.
– Egyelőre nem vagyunk abban a fázisban.
– Hát szerinted milyen fázisban vagytok?
– Ami engem illet, azt tudod. És ami őt illeti, te azt is tudod, én viszont nem. Úgyhogy lennél szíves nyilatkozni, mielőtt lemegy a nap!


Sérgio labdái elfogytak, úgyhogy letette az ütőjét és elindult összeszedni őket.
– Nézzük csak, mennyit mondhatok el ... Carlosnak én meséltem rólad először. Miután megismerkedtünk ott, a kávézóban, emlékszel? Ha Amália nem olyan elviselhetetlen, még aznap este lerohantalak volna.
– Persze, hogy emlékszem.
– Nos, a dolgok másképp alakultak, én meg nem vagyok egy kitartó típus.
– Csak a teniszben.

Sérgio újra ütögetni kezdte a labdákat.
– Mindenesetre meséltem rólad Carlosnak, meg is mutattalak az egyetemen, ő mindjárt kijelentette, hogy jobb lenne, ha nem piszkálnálak, mert törékenynek tűnsz, aki nincs hozzászokva ahhoz, hogy kihasználják.
– Törékenynek tűntem?
– Én megmondtam, kristálypohár. De azért annyira nem vagy törékeny, mint ő gondolta.

Viki csak csóválta a fejét.
– Soha senki nem mondta rám, hogy törékeny vagyok. Elég szívós a természetem és elég sokmindent kibírtam már.
– Lehet, hogy Carlosban csak felkeltetted az ösztönt, hogy megvédelmezzen. Mindenesetre én visszahúzódtam, egyrészt az ő unszolására, másrészt, mert láttam, hogy Nuno mennyire rádkattan. Gondoltam, adjunk esélyt Nunónak.
– És Carlos?
– Carlos is látta, mi a helyzet, és kivárt.
– Eszébe sem jutott, hogy közeledjék hozzám?
– Dehogynem jutott eszébe! De ő nem az a típus, aki első felindulásból leszólít egy nőt. Különben is úgy volt vele, hogy te csak átmenetileg vagy Lisszabonban, és szerintem félt, hogy belédszeret, te meg lelépsz.
– Ez is egy szempont. Bár elég hülye szempont, ha belegondolok. De mondd csak tovább!

– Nos, aztán kiderült, hogy Nuno hiába nyomul, engem meg izgatott, hogy milyen lehetsz közelebbről. Igazán közelről. Nagy ritkaság erre az ilyen szőkeség, mint te. Persze, vannak turisták, de az más, az ember még rendesen beszélni se tud velük. Úgyhogy meghívtalak az Alfamára, meg magamhoz, és játszottam egy kicsit veled, megengedem, nem mindig valami kellemes modorban. Amikor rájöttem, mennyire tapasztalatlan vagy még, azért megijedtem. Carlos megint jött az erkölcsi prédikációival, hogy ezt nem csinálhatom, hagyjalak békén.
– És te megpróbáltál békén hagyni, de én rádakaszkodtam.
– Valahogy így, bár nem mondanám, hogy ez olyan kellemetlen lett volna számomra – nevetett Sérgio. – Mindig könnyebb erkölcstelennek lenni, mint erkölcsösnek. És még így is eléggé visszatartottam magam.

– Ő volt az, akire utaltál, hogy folyamatosan megpróbál lebeszélni rólam?
– Ki más? A rossz szellemem. Vagyis inkább a jó szellemem. A lelkiismeretem – nevetett Sérgio. – Tudod, Carlos a legjellemesebb ember, akit ismerek.
– Meglep, hogy értékeled az ilyesmit.
– Azért ne higgy rosszabbnak, mint amilyen vagyok!
Sérgio leállt a labdák ütögetésével és leült Viki mellé a padra.
– Nem sok olyan ember van, mint Carlos, Vick. Noha rengeteg dologban nem értek vele egyet, az biztos, hogy csodálom az erkölcsi ... hogy is mondjam ... emelkedettségét. Ne nevess, ez komoly! És nem közömbös számomra, hogy ki az a nő, akit választ.
– Nem értelek. És nem értem őt sem. Hogy tudtok így barátok maradni? Hogy viseli el, hogy mesélsz neki az intimitásaidról egy olyan lánnyal kapcsolatban, aki legalább is tetszik neki?
– Ő már csak ilyen.
– De mégis, milyen részletekbe menően számoltál be a találkáinkról?
– Azért azt nem tudja, hogy hogyan nyögdécselsz, ha élvezel.
– Sérgio!

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr911531101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.24. 23:07:03

Hogy megbeszélik a fiúk!
Férfi társaságban sosem meséltem, sőt adom az ártatlant. Mindenre rácsodálkozom, vagy el viccelem. Pl. Nem elég neked otthon szégyenkezni? Vagy nálatok is két Algopyrinnel kezdődik a szex?
Lassan rám kerülhet a Glória! Ó bocs!