Cascaisban elég nehezen találtak parkolót, nagypéntek és szünnap lévén nyüzsögtek az emberek. A kis Ford azonban olyan helyre is befért, ahová nagyobb autók nem. Mielőtt kiszálltak volna, Sérgio kinyitotta a biztonsági övét és áthajolt Viktóriához.


– Mióta megláttalak ebben a bordó ruhában, meg akarlak csókolni – mondta, és már nyomult is be a nyelve a lány szájába. Ott volt megint az ismerős boldogság, az elernyedés, a sós mellékíz.
– Mit szólsz? Rendesen megborotválkoztam. Hogy kíméljem a bőrödet!
Viki érezte a különbséget. De valahogy jobban tetszett neki Sérgio borostásan, az arca is vad élvezetet lelt a szúrós szőrszálak dörzsölődésében, mintha ezáltal hangúlyosabbá vált volna saját, női arcának puhasága.
– Nekem borostásan is jó voltál.
– Gyere, sétáljunk egyet!

De nem fogta meg a kezét, nem andalogtak, mint a „rendes” szeretők, ha olyan messzire kirándulnak, hogy nem botlanak folyton az ismerőseikbe. Sérgio nem sokat adott az ilyen andalgásra. Viki pedig csak ment mellette és beszélt. Szórakoztató akart lenni, hát Juli néniről beszélt, aki az első nap elvesztett Lisszabon egy kevésbé elegáns részében.

– Sötét alakok mászkáltak mindenfelé, ezer éves, zsebkendőnyi kávézókban mogorva férfiak ittak és üvöltöttek (lehet, hogy ez volt a normál beszédhangjuk, de számomra fenyegetőnek tűnt), nő egy szál se. És Juli néni egyszer csak nem volt sehol. Elnyelte valamilyen kapualj, beesett egy csatornanyílásba? Valaki elrabolta? Kivert a víz. Kétségbeesetten indultam vissza azon a borzasztó utcán, a Rossio pályaudvar felett, amelyen az előbb épp azért siettem annyira, hogy minél hamarabb a hátuk mögött hagyjuk.


– Hú, egészen rémfilm-szerű hangulatom lett!
– Kiabáltam Juli néni nevét, se semmi! Nem mertem bemenni egy apró kávéházba sem, nem mertem megszólítani egy halálfej arcú, biciklijét mogorván tologató embert sem, csak botladoztam a macskaköveken.
– De kár, hogy nem mentem veletek és nem menthettelek meg! – nevetett Sérgio. – Ha már ilyen ijedős vagy! Halálfej arcú biciklis! Tetszik a leírás. És megtaláltad az öreglányt?

– Persze, végül is megláttam egy szuterrén üzlethelyiség kirakatán keresztül. Valami ócskás bolt volt, szutykos és lehangoló. Egy vénséges asszony trónolt benne, valósággal trónolt, mert a helyiség olyan pici volt, hogy majdnem teljesen kitöltötte. Evőeszközöket mutogatott Juli néninek, akinek izgalmában, vagy azért, mert mikor belépett, beverte a fejét az ajtófélfába, félrecsúszott a parókája.

Sérgio felnevetett.
– Hát, ez fenomenális látvány lehetett! Sejtettem, hogy nem az igazi haja!
– Pedig sokan azt hiszik, hogy igazi. Szerinte a régi udvarlói mind meg vannak győződve róla.
– A régi udvarlói még eljárnak hozzá?
– Ő azt állítja. De várjál, hadd meséljem tovább. Bemegyek ebbe a szutykos boltba, illetve valahogy befurakodom, mert egy harmadik ember már alig fért oda. – Juli néni! – ripakodom rá – Mit csinál itt?
– Kislányom, nézd, micsoda kincsekre bukkantam! – így ő – Valóságos régiségek! Egészen olcsón. Ez a kedves hölgy hajlandó nekem különleges ajánlatot tenni ezekre az ezüstevőeszközökre.
– Juli néni, tudja mikor van ez ezüstből!
– Kislányom, ne vitatkozz, én értek hozzá.
– Juli néni, menjünk innen! Nem látja, hogy ez a némber semmiképp nem lehet tisztességes üzletasszony? Ha valóban ezüstből van ez a készlet, akkor lopott. Még lecsukják orgazdaságért. Nem engedik ki az országból. Ezt akarja?
– Viktória, hagyd ezt a vészmadárkodást!

Közben az asszonyság fenyegető pillantásokat vetett rám és beszólt valakinek a háta mögötti ócska függönyön túlra.
– Gyerünk innen, Juli néni, mert ezek még ránk támadnak! – próbáltam meggyőzni, de ő csak nem hagyta magát.
Az asszonyság folyton böködte a néni kezét és egy mocskos papírlapot mutatott, nyilván így alkudoztak.
– Nem veszünk semmit! – mondtam végül az asszonyságnak.
– Gondolom, megdöbbent egy kicsit, hogy beszélsz portugálul.
– De nem jött ki a sodrából, úgy tett, mintha ott se lennék, visszafordult Juli nénihez és szaporán bólogatott, hogy az ajánlata érvényes.


– Kislányom, vedd csak elő a pénztárcámat! – így Juli néni.
– Hogyhogy nálad volt a tárcája?
– Rám bízta, mert szerinte én értek az escudóhoz, meg fiatalabb is vagyok, könnyebben elfutok, ha ki akarnak rabolni.
– Őt meg otthagynád ...
– Mindegy, megtagadtam a tárca átadását és ezen huzakodtunk percekig. Szerinte nekem nincs jogom eldugni a pénzét, az az ő pénze, és arra költi, amire akarja. Én viszont nem akartam azt a sok pénzt mutogatni a boltban, mert még mindkettőnket leütnek és ledobnak a hegyről.
– Ledobnak a hegyről?
– Nem tudom. Vagy bezárnak egy pincébe.
– Élénk a fantáziád.
– Szerintem fő az óvatosság. Szóval nem adtam oda neki a pénzét, mire kiderült, hogy valamennyi nála is van. Elkezdte kiteregetni, az asszonyság már vetette is rá magát, nem tudtam megakadályozni. Az is megvolt vagy tízezer escudo.
– Nem kevés ...

– Persze, az öregasszony odaadta az evőeszközöket ennyiért is, gondolom, úgyis alumíniumból vannak. Egy aktatáskával együtt sózta ránk, azt aztán cipelhettem végig a városon. Juli néni meg örült a jó üzletnek, mint majom a farkának, még meg is bocsátotta, hogy nem adtam ki a pénzét, mert így jól lealkudta a készlet árát.
– És a férje mit szólt? Megnézte, hogy miféle a készlet?
– Ó, István bácsi hozzá van szokva az ilyen jelenetekhez, Juli néni folyton baromságokat vásárol. Evőeszközkészletük van vagy tíz, ebből ötöt Juli néni vett és azokat soha nem használják.

– Jó kis házasság ez ...
– Nem éppen jó, de tartós.
– És a te István bácsidnak nincsenek szeretői?
– Miért lennének? Fogalmam sincs.
– Hát, gazdag svájci üzletember, jól tartja magát, biztos van elég ajánlkozó.
– Sérgio, nem mindenki olyan szoknyapecér, mint te. Szerintem István bácsit nem érdeklik ezek a dolgok.
– Ó, az én drága kis szüzecském a hófehér lelkével!

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr491448468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.23. 19:58:16

Mesélni tudsz! Jó ott lenni és hallgatni!

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2013.05.23. 22:30:18

@gallusz: Ennyi idő után még nekem is újdonság. És vicces, ha a saját szövegemen nevetek :)

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.24. 06:23:35

Ha vissza olvasom saját irományaim, néha nevetek néha rácsodálkozom vagy szégyellem.
A mostani és a szex/csaták írója szinte két külön személy. :-)