Juli néniben Vikit mindig idegesítette, hogy bármiről kezdett neki beszélni, nem mondhatta végig, ugyanis az öreglánynak a saját élete valamely szereplője jutott eszébe mások történet-kezdeményeinek legkisebb foszlányairól is.

Ez ebben az esetben sem volt másképp, így Viki végül is szinte semmit nem mesélt Sérgióról, de most nem is bánta, hogy a nagynéni egocentrikussága megakadályozta a vallomástételben. Juli néni úgyse értette volna, hogy mondhat olyasmit egy férfi, hogy addig nem nyúl a nőhöz, aki tetszik neki, amíg az nem kéri kifejezetten. Bár Viki sejtette, hogy ezt úgy általában senki nem értené.


Várost nézni a hetvenen túli Juli nénivel külön élmény volt. Gyalogolni nem sokat tudott, ezért lépten-nyomon cukrászdákban, kávézókban, éttermekben, vagy legalább is padokon kötöttek ki. Minden templomba be kellett menniük, mert Juli néni hitt abban, hogy ha egy ismeretlen templomban elmond egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és egy Dicsőséget, kívánhat valamit, az teljesülni fog. Persze csak akkor, ha nem árulja el, mit kívánt. Viki mosolygott rajta, maga is beült egy padba és néha el-elmondott egy imát.

Az egyik templomban egy mellékoltáron rengeteg papírlapot fedeztek fel, Juli néni mindenáron tudni akarta, mi van a cetlikre írva. Viki elolvasott néhányat, köszönő levelek voltak a Szűzhöz, aki egy itt leírt és az oltáron hagyott kérést teljesített. Juli néni fellelkesült és addig nem nyugodott, míg a táskájából elő nem halászott egy kockás jegyzetfüzetet, amiben receptektől, újságkivágásokig, lakcímektől kegyes idézetekig minden volt, keresett egy üres, bár egy ki tudja mikor kiöntött kávé nyomaitól foltos lapot és kitépte, hogy felírja rá aktuális kívánságát.
– Tedd ezt az oltárra, Vikikém. De el ne olvasd!
Viki engedelmeskedett.
– Most pedig, kislányom, induljunk vissza a hotelbe, mert nagyon elfáradtam.

Nem voltak messze a szállodától, ezért nem hívtak taxit. Juli néni lassan ballagott, valóban alaposan kifárasztotta magát a gyakori kávézások és süteményezések ellenére. Mikor befordultak a hotel utcájába, majdnem beleütköztek egy fiúba. Viki visszahőkölt, elkapta Juli nénit, aki kissé megtántorodott.

– I am sorry – mondta a fiú Juli nénire nézve, akiről első pillantásra látszott, hogy külföldi.
Viki addig a fiú lábát látta csak, de a hangra felemelte a fejét.
– Sérgio.
– Vitória.
– A zöldszemű – jegyezte meg Juli néni. – Nem gondoltam, hogy ilyen hamar teljesül ...
– I am very sorry, are you all right? – fontoskodott Sérgio Juli néni körül, aki tulajdonképpen nem sokat tudott angolul.
– Minden rendben, Juli néni?
– Persze, kislányom, minden rendben. Alles in Ordnung! – süvöltötte oda Sérgiónak, mert olykor megfeledkezett róla, hogy a német nem univerzális világnyelv.
– Nem mutatsz be a hölgynek? – kérdezte Sérgio Vikihez fordulva.
– Juli néni apám unokatestvére Svájcból – mondta Viki portugálul –, ez pedig Sérgio, a zöldszemű – tette hozzá magyarul.
– I am very pleased – gyakorolta magát az angolban a fiú. – Mit mondtál rólam?
– Hogy egy ismerősöm vagy. Különben a nénikém nem nagyon ért angolul, ne fáraszd magad.
– Hová mentek éppen?
– Vissza, a hotelbe. Egész nap várost néztünk. Juli néni nagyon elfáradt.
– Elkísérhetlek benneteket?
– Nincs más dolgod?
– Most éppen nincs. Úgyis függőben van egy beszélgetésünk.

Viki gyomra összeszorult. Juli néni talán ezt kívánta a templomban? Kirázta a hideg a gondolatra, hogy ebben a cetlis dologban tényleg van valami.

Sérgio elkísérte őket. Nagyon udvarias volt Juli nénivel, felajánlotta a karját, és az öreglány szíves örömest támaszkodott rá. Valamilyen nyelven társalogtak is, úgy tűnt, de Viki nem hallotta, pár lépésnyire hátramaradt, félve, hogy mindjárt odaérnek a hotelbe és ki kell mondania valamit, amire megint nem volt felkészülve.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr791414369

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.23. 12:14:40

Szegény portás bocsánat recepciós fiú! A szép külföldi lány fiúval ér vissza a szállodába. Remélem már nincs szolgálatban.
süti beállítások módosítása