Leült a műanyag székre és találomra kinyitotta a könyvet. Meglepte, mennyire egyszerű megérteni az angol szöveget. Persze azért is, mert ismerte a cselekményt, de Jane Austen nyelvezete valóban világos és áttekinthető volt. Darcy leánykérése. Az a felfokozott lelkiállapot, a…

Telefonok éppen jöttek, de egyik sem Carlostól. Sónia úgy állt a készülék mellett, csípőre tett kézzel, mint valami halárus asszony a piacon. – Vitória ... Ide figyelj, kezd elegem lenni ebből. Nem ülhetek tíz percig nyugodtan a seggemen a telefonjaid miatt. – De hát…

Viktória engedelmeskedett. Carlos a nappaliba vezette. Ez a helyiség egy kicsit hasonlított Sérgióék nappalijára, noha csinosabban volt berendezve. Csillogóra lakkozott stílbútorok, sok kézzel horgolt vagy hímzett textília, egy kinyitható heverő, ebédlőasztal. A szűk ablakokból a…

Furcsa érzés volt. Nem félt, de valami nyugtalanság azért elfogta. A telefonra gondolt. A lakat nélküli telefonra az elsőn, amelyről most felhívhat bárkit. Például Carlost. Nagy kísértés fogta el, hogy hallhassa a hangját. Lemászott az ágyról és kinyitotta az ajtót. A…

Az este folyamán kiderült, hogy valaki délelőtt már jelentkezett németre: Sónia vette át az üzenetet, a sztentori hangú lány, aki szinte mindig otthon lebzselt és közvetlenül a telefonkészülék mellett volt a szobája. Azt állította, hogy ő is egyetemista, de a stílusából nem…

Aztán eszébe jutott a levél. Hogy adja át Josuénak? Hol lehet az a kollégium? Kutatott az emlékezetében, valaha hallotta-e kollégium nevét. De nem. Nem jött rá semmire. A telefonszám. Keresett egy fülkét, és tárcsázta, de nem a kollégium számát, hanem a tudakozóét. Megadták…

A következő telefon a konyhából riasztotta, éppen mosogatott egy szegényes ebéd után. Magában a Sérgiónak írandó levelet fogalmazta, keserű elégtétellel. Szinte mindegy volt, mivel bírja rá Sérgiót egy újabb találkozásra, de kettesben akart lenni vele. Még akkor is, ha hozzá…