Carlos magáról is lerángatta a ruhát, kivéve az alsógatyáját. Kapkodott, és egy szót se szólt. Aztán megint Vikihez fordult, átölelte, a száját az övére tapasztotta, és úgy fordította, hogy a nappali felé induljanak, Vikinek hátrafelé kellett lépkednie. Valami olyan…

A behatolásra ismét misszionárius pózban került sor, Viki becsukta a szemét, és próbált lazítani. Nem volt valami nedves a hüvelye, a gondolatai megint megmérgeztek minden nemi izgalmat, ami a helyzetből fakadhatott volna, a gondolatai, a csalódottsága, és persze António…

– Végleg befejezted Raquellel? – kérdezte hirtelen, de azonnal meg is bánta. – Tudom, nem akarsz róla beszélni – mentegetőzött. António viszont hálás volt azért, hogy legalább nem csöndben ülnek egymás mellett. – Végül is beszélhetek róla ... Nézd,…