Megérkezett Viki bőröndje. De csak az övé. A papé még sehol nem volt. Döntenie kellett, menjen-e, maradjon-e. Ha egy kicsit is marad, arra utal a viselkedésével, hajlandó mérlegelni ezt az ostoba ötletet, hogy olykor beszélgessenek. Mégis, mint mik? Ha gyónóként szerepelne, nem…

- Nézd, Kati, ezt át kell gondolnom. Holnap repülök haza, addig eldöntöm. - Kimegyek eléd a reptérre. Mikor érkezel?- Ne, ne gyere ki, kijön elém valaki - hazudta Viki, mert nem volt kedve ahhoz, hogy Kati mindjárt érkezése estéjén elkísérje haza. - Pasi? - Igen.…

Nem sokáig húzták az időt - gondolta Viki, és cirkalmasat szitkozódott magában, de úgy érezte, hogy ezek a szavak a legkevésbé sem fejezik ki a dühét. Sose tanult meg rendesen káromkodni, mert nem volt kitől. Amit pedig portugálul tudott, annak nem érezte az ízét. A súlyát.…

Pocsék éjszaka, pocsék reggel. A legrosszabb az volt Viki számára, hogy nem tudta senkivel megbeszélni, mennyire megijedt. Az irodában Dona Lurdes elárasztotta munkával, Paulo is folyton ott ücsörgött, a lány nem tudott telefonálni São-nak, az egyetlen embernek, akit érdemes lett…

Mikor felébredt, sütött a nap. Fájt a lába az izomláztól, de ezt egészen kellemesnek tartotta. Nagyon éhes volt, de otthon nem talált semmit, így lement a kávézóba, megreggelizett és haza is vitt néhány zsemlét. Kezdte magát ünnepélyes hangulatba ringatni. Ruhákat próbált.…