Mikor kiértek a vörössalakos pályára, már sütött a nap. Szép volt a kilátás: csupa zöld domb a makulátlan kék ég alatt. Sérgio letette az ütőt és bemelegítő tornagyakorlatokat kezdett végezni. – Ha már annyira le akartál feküdni valakivel, választhattál volna…

Kiléptek a langyos éjszakába és gyalogolni kezdtek a macskaköves utcán felfelé. Carlos Budapestről kérdezősködött, mintha semmilyen téma nem érdekelné jobban. Elmondta, hogy nagyon szeretne egyszer elutazni arra a vidékre, a posztkommunista országok egyikébe, de leginkább Prága…

Másnap összefutottak az egyetem egyik folyósóján. Sérgio épp egyedül volt, ritka pillanatai egyikében. Nem mosolygott. – Ne haragudj, Vitória, hogy tegnap olyan gyorsan letettem – kezdte a magyarázkodást. – Vendégeink voltak. Aztán hiába próbáltalak hívni, pedig…

süti beállítások módosítása