Azok ketten nyilván csókolóztak, mert abbahagyták a beszédet. Viki visszatartotta a lélegzetét, annyira nem akarta, hogy felfedezzék, noha ez szinte elkerülhetetlennek tűnt. Még mindig jobb lett volna fekve maradni, akkor színlelhetné, hogy alszik, és nem vette őket észre, de így…

A hálószobák egyikébe se merne bemenni, ezt jól tudta, úgy érezte, ez szinte tolvajlás lenne, ha csak betenné a lábát bármelyikbe is a tulajdonos meghívása nélkül. De eszébe jutott a padlás, amelyről Carlos már beszélt egyszer. Régen szívesen bújtak ott el Otáviával,…

- Már én sem tudom - vonta meg a vállát Viki, és ellenállt a kísértésnek, hogy Diogóra nézzen. -  Azt hiszem, lassan ebből is kigyógyulok. De ha nem vagyok szerelmes, hiányérzetem támad. Hülye egy tulajdonság, mi?- Érdekes, tényleg hiányérzeted van ettől?- Mintha akkor nem is…

Mire odaértek az ebédre, már mindenki nagyban küszködött az előétellel. Egészen pici rákokat kellett megszabadítaniuk a páncéljuktól ahhoz, hogy a kevéske húshoz hozzájussanak. Viki evett már rákot korábban, de gyakorlata nem volt benne egyáltalán, és annyira nem is rajongott…