Megérkezett Viki bőröndje. De csak az övé. A papé még sehol nem volt. Döntenie kellett, menjen-e, maradjon-e. Ha egy kicsit is marad, arra utal a viselkedésével, hajlandó mérlegelni ezt az ostoba ötletet, hogy olykor beszélgessenek. Mégis, mint mik? Ha gyónóként szerepelne, nem kéne semmit kitalálni, de gyónni nem akar. Barátok nem lehetnek, egy huszonéves lány egy ötvenes férfi barátja? Ugyan. A szó eredeti értelmében, szexuális konnotáció nélkül főleg nem. Milyen hülye társadalmi konvenciók ezek... De azért léteznek, és most kapóra is jöttek, ürügyként. 

- Én akkor mennék is, nagyon örültem a találkozásnak. Igazán kedves ajánlat volt, de nem hiszem... - hebegte a lány. 
- Viktória, szívesen elvisszük hazáig. Értem jön valaki a szemináriumból, maga merre lakik? Nem valahol a belvárosban? 
- De, valahol arrafelé. Igazán nem szükséges, reptéri busszal is tudok menni. 
- Persze, azzal is mehet. Távol álljon tőlem, hogy erőszakoskodjam. 

Viki érezte, hogy ezt azért nem kellett volna, végül is az nem kötelezi semmire, ha elfogadja a meghívást. Legfeljebb hamarabb ér haza. A bőrönd azonban még váratott magára. Akkor jutott eszébe, hogy ha már annyira tanácsot akar adni a pap, megkérdezi Kati felől, vajon mi lenne a helyes megoldás, ha egy valaha barátnőjének számító ember arra kéri, hogy fogadja be. 

Az atya bólogatott, közben végre megérkezett a bőröndje is, energikusan felkapta és rátette a tilitoli kocsira. Vikiét már korábban felpakolta. 

- Mindenképp segíteni kell ezen a kislányon. Ez nyilvánvaló. Persze, tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de visszautasítani ebben a helyzetben bűn lenne. Ezt maga is tudja, Viktória. Ugyanakkor maga sem akar semmibe belekeveredni, ez is teljesen világos és jogos igény. Nézze, holnap utánanézek, hogy tudok-e segíteni valahogy, léteznek olyan helyek, amelyek kifejezetten hasonló problémákra kínálnak megoldást. Persze nem lesz egyszerű az sem, hogy elfogadtassa a barátnőjével, az a legjobb, ha egy intézményhez fordul, biztos azt fogja mondani, hogy az túl személytelen. De ennél jobban nem tudok kitalálni, ha a meggyőzésben is szüksége lenne a segítségemre, abban is szívesen a rendelkezésére állok...

- Milyen intézményről lenne szó? Egyházi?
- Igen, elsősorban egyházi otthonokat ismerek, illetve egy-kettő létezik, mert még mindig nagyon gyerekcipőben járnak. 
- Nem tudom elképzelni Katit egy olyan helyen, ahol neki apácákkal kellene egyezkednie.
- Ha nagyon muszáj, meg fogja emészteni. 
- Nem ismeri Katit. 
- De ismerem a hozzá hasonló lányokat. És főleg azok a nővérek ismerik a hozzá hasonlókat, akikhez be akarom ajánlani. 
- Ez hatalmas segítség lenne. Elnézését kell kérnem, hogy olyan udvariatlan voltam az előbb. 

Időközben átmentek a vámon és az útlevél-ellenőrzésen, és kiértek a váróba, ahol kisebbfajta tömeg tolongott. 

- Ott van, azt hiszem, ő lesz ma a sofőrünk. Mindig őt küldik, mert remekül vezet. 

Viki úgy érezte, hogy képtelen továbbmenni. De valami mégis vitte előre, az eszeveszett öröm és a szégyenérzet egyvelege, a vágy, hogy közelebbről is megnézhesse a fiút. Hogy lehet, hogy egészen eddig még csak eszébe se jutott, akkor sem, amikor a szemináirum szóbakerült? Hiszen kézenfekvő volt, hogy a pap ismeri a srácot, aki pár hónapja olyan különös hatást tett Vikire, és akinek a lehetséges jóindulatát épp Kati miatt vesztette el. És most itt van, vele tölthet egy fél órát, beszélhet vele. A közelében lehet. Nem vált azonnal világossá, hogy a kispap emlékszik-e Vikire, mikor az idősebb atya a keresztnevükre hivatkozva bemutatta őket egymásnak, csak odabiccentett a lánynak. 

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr854909366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.09. 20:20:06

Ahhh! Kicsi a világ!
Úgy látom járni fog látogatni az atyát! Még ha nem is ebben a regényben, vagy ha meg sem íródik az a regény.
süti beállítások módosítása