Carlosnak szerencsére dolga volt, így fel sem merült, hogy maradjon. Viki megkönnyebbülten szabadult meg a szandáljától, ahogy akkor érezte, egyszer s mindenkorra, aztán ráhasalt az ágyára és olvasni kezdett, hamarosan teljesen elmerülve a sztoriban. Ez volt a legjobb módszer arra, hogy ne agyaljon folyamatosan ugyanazon.

Eseménytelenül telt az éjszaka, sokáig nézte a tévét, aztán sokáig aludt, és semmi kedve nem volt felkelni, minek is tette volna, másnap elutazik, azt az egy napot akár az ágyban is töltheti, úgyis restanciája volt alvásból. Reggelizni azért lement, mert az éhség lekergette, majd visszasietett a szobájába. Valamikor a délutáni alvás közepén csöngött a telefon, ő pedig hagyta csöngeni. Nem volt kedve senkivel beszélni, és Carlost sem akarta látni, ha esetleg ő lenne az. Aztán eszébe jutott, hogy ő viszi ki a reptérre, nem árt, ha megbeszélik a részleteket. Úgyhogy kidörzsölte az álmot a szeméből és felvette a kagylót.

Diogo volt az, már Krétáról.

- Csak tudni szerettem volna, hogy rendben vagy-e. Nem tudtunk rendesen beszélgetni, sajnálom.
- Persze, hogy nem tudtunk, nem is számítottam rá.
- Nagyon el voltál kenődve a végén. Mi volt a baj?
- Csak belegondoltam, hogy nem látlak többé.
- Ugyan már, mért ne látnál?
- Nem hiszem, hogy látnálak. Most már más a helyzeted, együtt éltek Otáviával. És az nyilvánvaló volt, mennyire féltékeny.
- Volt egy kis incidens, de megoldottuk. Nem lesz semmi gond. Nem kell örökre elbúcsúznunk, nyugi.
- Jó, majd meglátjuk. Hogyhogy tudsz telefonálni?
- Lement a medencéhez, én meg itt maradtam a szobában. De nemsokára én is megyek.
- Nehogy lenyomoztassa a hívást.
- Rémeket látsz.
- Egy féltékeny nő mindenre képes.
- Na, és, ha beszéltem veled, abban még nincs semmi. Megyek lassan. Mikor utazol?
- Holnap.
- Carlos kivisz?
- Azt ígérte.
- Akkor jó utat. Hívlak a melóban. Vagy otthon. És ne szomorkodj. Inkább szeretkezz egy jót az első adandó alkalommal.

Viki nézte egy ideig a kagylót, miután letette. Diogo szemével a világ. Minden olyan egyszerű, csak szeretkezni kell, minél többet. Persze nem vele, mert ő elérhetetlen. Biztos jobb lesz, ha nem találkoznak többet. Csak azért nem akarta kimondani, mert nem volt szíve elszomorítani őt. De ostobaság lenne arra várni, hogy majd valamikor Budapesten jár. Le kell számolni ezzel a reménnyel. Bár maga a tény, hogy a férfi telefonált, valahogy mégiscsak megmentette Viki napját. És az egész utazást más megvilágításba helyezte.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr674799723

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.09. 19:16:12

"az első adandó alkalommal."
Csak látná a szándékot az irányítást Viki részéről. Ne csak engedjen a lehetőségnek! Támadjon!
süti beállítások módosítása