Külön-külön távoztak, 10 perces eltéréssel. Először Sérgio, és csak utána Viki. Vikit meglepte, hogy a fiú a karjaiba vette aktus után és átölelve tartotta, de úgy érezte, hogy nem rá vágyott személyesen, csak egy női testre, és szinte mindegy volt, kié az a test. Ez pedig keserűséggel töltötte el. Hagyta, hogy öleljék, de nem vett részt ebben az ölelésben, kívül maradt. És csak arra gondolt, hogy haza akar menni. Első lépésben a hotelbe, aztán minél hamarabb felülni a gépre és elrepülni. Ha valami varázslat folytán most azonnal a pesti lakásában lehetne... De akkor eszébe jutott, milyen üresség várja otthon. Még egy lakótársa sincs. Hazamegy a magányba.

Egyszerűen fáradt volt, és kiábrándult, még a lába is fájt a szandálban. Jót tett neki a pihentetés, de pár lépés után ismét megfájdult. Hogy fog visszajutni, ha nem Carlossal viteti magát a hotelbe? Gyaloglásra nem gondolhat, mert beledöglik, Carlos viszont észre fogja venni rajta, hogy nemrég szexben volt része, és abból megint botrány lesz. Mikor visszamerészkedett az asztalokhoz, a tuna éppen valami édesbús diákdalt játszott, amitől Viki még jobban elszomorodott. Eszébe jutott, hogy mennyire odavolt először Sérgióért, aztán Carlosért, és bármennyire is meggyötörte mind a kettő, azt kívánta, bárcsak képes lenne még azokra az érzésekre. Vagy csak idealizálja a múltat, visszasírja a sosemvolt vidám diákévet? Félévet. Ebből a virtigli portugál diákérzésből mindössze fél évet kapott, és az is nagyon zavaros volt. De visszavágyódott, maga sem tudta mibe. Ahogy António Variações énekli, ott érzem jól magam, ahol nem vagyok. Vagy valami hasonló.

Még Carlos mutatta meg neki ennek a különös portugál énekesnek a dalait, aki 84-ben AIDS-ben halt meg, miután a coimbrai szalagégetésen énekelt életében utoljára. A luzitán Freddie Mercury-nak is nevezték, az életrajzi párhuzamok miatt, még a haláluk oka is megegyezett. Variações (ez persze művésznév, annyit tesz, változatok) is homoszexuális volt, mégpedig a nagyon extravagáns fajtából. Volt a zenéjében valami nagyon nyomasztó, de Carlos imádta.

Viki leült a székére, végignézett a lakoma romjain. Az emberek kezdtek szállingózni, búcsúzkodtak a házigazdától és a jegyespáról. Diogo is ott állt, ingujjra vetkőzve, valakitől kért egy szál cigarettát, gyakorlott mozdulatokkal rágyújtott. Úgy tűnik, ez az egész esküvő túl nagy stressz volt ahhoz, hogy kibírja dohányzás nélkül. Odabiccentett Vikinek, rámosolygott. Carlosék még mindig zenéltek. Otávia nagyban beszélgetett valakikkel, Sérgiót nem lehetett látni, szerencsére. Bár Viki még most is beleborzongott az érzésbe, amit a fiú ujja kiváltott belőle. Csak tudná, hogyan csinálja. Hátha másnak is meg tudná tanítani.

Egyszercsak Diogo ült le mellé.

- Valami baj van? Olyan rosszkedvűnek tűnsz.
- Biztos nem ittam eleget.
- Carlosnak nem volt kivel csókolóznia, úgy láttam.
- Túléli.
- Meglógtál a ceremónia elől? Még kép se készült rólad velünk.
- Aludtam egyet. Rossz volt az éjszakám.
- Akkor legalább kipihented magad, ügyes vagy.
- Mehetek is haza.
- Nem kell sietned. Élvezd ki a nyaralást, és ne sajnálj semmit.
- Hová mentek nászútra?
- Krétára.
- Az jó. Én is megnézném egyszer.
- Majd a saját nászutadat szervezd oda.

A bejegyzés trackback címe:

http://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr894767420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.09. 18:58:15

Mehet haza is, de van még két nap.