Mire odaértek az ebédre, már mindenki nagyban küszködött az előétellel. Egészen pici rákokat kellett megszabadítaniuk a páncéljuktól ahhoz, hogy a kevéske húshoz hozzájussanak. Viki evett már rákot korábban, de gyakorlata nem volt benne egyáltalán, és annyira nem is rajongott az ízéért, hogy különösképpen meg akarta volna erőltetni magát, inkább megvajazott egy kis toastot.

Carlos az ültetési rend szerint, mert az is volt, mellette kapott helyet, körülöttük pedig a többi tuna-tag, néhányukat Viki ismerte is, ha másképp nem, látásból. Ott volt a közelben Miguel és Manuel is, úgy vigyorogtak Vikire, mintha tudnának valamit. Otávia családja azonban tőlük messze ült, a jegyespár közelében, Viki helyéről csak kitekert nyakkal lehetett látni Diogóékat, teljesen kiestek a látószögéből. Ezt nem is nagyon bánta, belépéskor odabiccentett, de nem sikerült szemkontaktust létrehoznia Diogóval, csak később, a tyúkleves felszolgálása után váltottak néhány szót, mikor a jegyespár körbejárta a vendégeket, hogy megérdeklődje, minden rendben van-e.

Diogo egy pillanatra megsimogatta Viki vállát, megkérdezte, jól érzi-e magát, és már ment is tovább. Úgy tűnt, ellenállt Otávia nagyzoló hóbortjainak, mert meglehetősen egyszerű öltönyt viselt, és még virág sem volt a gomblyukában. A menyasszonya, vagyis felesége már nem abban a költeményben volt, mint amit a templomban viselt, tudta meg Viki a környezetében lévő fiatal nőktől, hanem egy egyszerűbb, vajszínű, vállpánt nélküli koktélruhában. Majdnem tökéletes volt az összhatás, bár a hajával és a sminkjével kicsit túlzásba estek a felkért szakemberek, a kevesebb több lett volna, állapította meg Viki csak úgy, magában, mert semmi kedve nem volt vitába bocsátkozni az asztaltársasággal erről a témáról.

Jól tette, hogy nem ment el a templomba, és nem kellett látnia azt a patetikus szertartást, biztos rossz hatást tett volna rá, talán még el is bőgi magát, most már nem fenyegette ez a veszély, meglehetős közönnyel szemlélte a kavargó, hangosan beszélgető, nevetgélő és zabáló társaságot. A zajszint egyre nagyobb lett, ahogy egyre több fogyott az alkoholból, amelyet a házigazdák, vagyis Otávia szülei nem sajnáltak a vendégseregtől. A zenészek nem sokat ittak, mert nem akartak elázni a fellépésükig, így Viki is csak módjával kortyolgatott a borokból. Még két nap és elmegy. Végül is nem volt rossz, hogy az utazás mellett döntött, szegényebb lett tán néhány illúzióval, gazdagabb néhány tapasztalattal, csalódott Diogóban, de ha jobban belegondol, hosszú távon ennek így kellett lennie, talán nem is baj, hogy nem húzta tovább. Nem tudta már elképzelni, hogy újra szeretkezzenek, de mikor arra gondolt, hogy soha többé nem lesz benne része, mégiscsak elérzékenyült. Nem tudott szabadulni az önsajnálattól.

Carlos a zenekar tagjaival viccelődött nagyrészt, noha igyekezett Vikit is bevonni a beszélgetésbe, ez nem igazán sikerült neki. Volt hal és mindenféle hús, aztán a desszerttel egyidőben jött a zene, akkor kiürültek a székek Viki körül. Hirtelen egyedül maradt. De nem sokáig.

- Na, végre, hogy elment a testőröd, akkor gyorsan kihasználom a lehetőséget.

Nem kellett volna meglepődnie, hiszen logikus volt, hogy Sérgiót is meghívják, vagy a fene tudja, vajon logikus volt? Egy ex-szeretőt? Diogo persze nem az a fajta vőlegény vagyis férj, akit az ilyesmi egy pillanatig is zavarna.

- Testőröm? Úgy néz ki, mintha Carlos testőrködne mellettem? - nevetett Viki.
- Ez csak amolyan rossz bevezető volt. Tudod, valami szellemeset mindig kell mondani. Ha nem is olyan szellemes. Örülök, hogy látlak. De nem vagy valami vidám, úgy nézem.
- Szarul nézek ki, ezt akarod mondani?
- Dehogy, azért ennél jobban kéne, hogy ismerj, sose mondanék ilyet egy nőnek. És nem is igaz. Csak melankolikusnak. Mintha nem vidítana fel ez a nagyszerű társadalmi esemény, Otávia barátnőd férjhezmenetele.
- Barátnőm?
- Nem a barátnőd?
- Hát, attól függ, milyen értelemben. Portugál szóhasználat szerint lehet mondani, hogy az.
- És magyarul nem?
- Magyarul nem mondanám így.
- Mindenesetre nem vidít fel az esemény - mutatott körbe Sérgio. Közben Carlosék elkezdtek játszani, erre csillapodott a beszélgetés zaja, de nem némult el a társaság.
- Nem vagyok oda az esküvőkért.
- Én se. De jót lehet csajozni a lakodalmon.
- Akkor mit vesztegeted az időt?
- Mért, talán nem egy csajjal beszélgetek?
- Nem, egy két lábon járó tabuval, elfelejtetted?
- Tabu? Nem tudom, mire utalsz.
- Komolyan elfelejtetted?
- Azóta már elég sok hülyeséget összehordtam, nem emlékezhetek mindenre.
- Mindegy is. Csajozni jöttél tényleg?
- Mármint ide, hozzád? Vagy úgy általában?

Viki megint felnevetett.

- Úgy általában te mindig azt csinálod, nem? 24 órában.
- Á, túlbecsülsz. Szoktam pihenni is. És te régi barát vagy. Átmenetileg ellenség. De megint barát. Szóval más kategória.

Viki csalódást érzett. Még mindig sajnálta, hogy Sérgio kimaradt neki, és még mindig neheztelt egy kicsit Carlosra, hogy gátat szabott a játékuknak. Akkor is, ha sose lett volna semmi komoly az egészből. Elnézett a fiú mellett, nem nagyon tudott mit mondani erre, hogy más kategória.

- Most végül is együtt vagytok Carlossal egyébként? - kérdezte Sérgio.
- Nem igazán.
- De dugtok, nem?

Viki elpirult.

- Előfordul.
- Akkor jól sejtettem. Szerintem lenne jövőtök.
- Nem hiszem, hogy lenne jövőnk. Én... tulajdonképpen már rég nem az vagyok, akinek megismertél.
- Persze, hogy nem. Annak is megvolt a bája, egyébként. És látom, hogy még ugyanúgy el tudsz pirulni. Nagyon szexis. Miért nincs jövőtök Carlossal? Ha jók vagytok az ágyban?
- Mindenen összeveszünk. És nekem van más is. Otthon.
- Nem is hittem, hogy ölbetett kézzel vártál rá. Valami komoly?
- Nem, igazán komoly nincs.
- Kalandozol? Kipróbálsz ezt-azt?
- Valahogy úgy.
- Carlos tudja?
- Ha nem is mindent, a lényeget tudja.
- Az kemény. És neked jó ez így? Élvezed?
- Nem tudom. Biztos nem annyira, mint te. Nekem ez nem megy olyan könnyen, érzelemmentesen, sportból.
- Akkor miért csinálod? Itt van ez a pasi, aki összetöri kezét-lábát érted, csak csettintened kellene. Fogadok, hogy megoldaná még azt is, hogy utánad megy Magyarországra.
- Na, ezt végképp nem szeretném.
- Mert? Túl nagy felelősség lenne?
- Az. Ha bele lennék még esve, nyilván ezt akarnám, de az egész dolog sokkal bonyolultabb.
- Akkor valaki másba vagy beleesve. Aki elérhetetlen. Jól sejtem?

A bejegyzés trackback címe:

http://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr894699168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mákvirgács 2012.08.15. 09:16:39

:) Örülök, h előkerült Sérgio :)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2012.08.15. 22:59:41

@Mákvirgács: Rossz pénz nem vész el... Úgy látom, még vannak rajongói :-)

seteluas 2012.08.16. 22:00:40

Érdekes..rá tényleg nem gondoltam :)

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.09. 18:20:31

Viki szépen sorban lezárja a kapcsolatait. Miért pont Sérgió maradna ki?