Végül kiment az álom a szeméből, lezuhanyozott, hajat mosott, és éppen azon igyekezett, hogy smink segítségével eltüntesse a sírás nyomait az arcáról, mikor kopogtak. Vikin csak egy átlátszó fekete kombiné volt, ezért felvette a szálloda által rendszeresített fürdőköpenyt, miközben megkérdezte, ki az. Carlos volt. A lány nem akart hinni a fülének. Hogy lehet, hogy idejött, miután az éjjel kirúgta?

De azért kinyitotta neki az ajtót, takarásban maradt, aztán szinte azonnal visszament a fürdőszobába, hogy folytassa a sminkelést. Nem akarta, hogy túl nyilvánvaló legyen a fiú számára, mennyit bőgött.

- Miért nem jöttél el a templomba? - kérdezte a fiú. Viki lopva odapillantott rá, Carlos úgy nézett ki, mintha szalagégetésre készülne, a diáköltözék, a traje volt rajta. Viki nem értette, miért. Nincs más elegáns ruhája?

- Mit keresel itt egyáltalán? Mondtam, hogy lehet, nem megyek el az esküvőre. Az ég világon semmi kedvem hozzá.
- Gyanús, ha nem jelensz meg.
- Gyanús? Mi a fenéről beszélsz?
- Végül is emiatt jöttél ide egyáltalán, nem emlékszel? Aztán eltűnsz két napra, mikor Otávia balhézik Diogóval.
- Már megint ez, Carlos? Hiszen mondtam, hogy nem történt semmi. Diogo azonnal visszajött Torres Vedrasba.
- Most nem történt semmi. Mondjuk.
- Kezdjük elölről?

- Vick. Miért kerülöd a tekintetemet?
- Ramatyul nézek ki, be van dagadva a szemem.
- Sírtál?
- Mit gondolsz?
- Sajnálom, hogy azt mondtam, amit mondtam. Pedig megígértem, hogy józan maradok.
- De soha nem tartod be.
- Nehezemre esik. Most viszont nem rólam van szó. Hanem Otáviáról. Szeretném, ha felhőtlen lenne ez a napja. És a te távolmaradásod szerintem nem venné ki jól magát.
- Miért aggódik mindenki Otáviáért? Diogo is, te is, másról se tudtok beszélni. Körülajnározza a családja, mindene megvan, férjhez megy egy jóképű, sármos, klassz pasihoz, aki még gazdag is. És őt kell sajnálni. Basszátok meg.

Carlos nem válaszolt. Leült az ágy szélére, és csak nézte Vikit, aki megint a könnyeivel küszködött.

- Ezért kellett neked Diogo? Mert be akartad bizonyítani magadnak, hogy képes vagy megszerezni Otávia pasiját? Mert a rögeszméd, hogy neki mindene megvan, ami neked nincs? Erről van szó?

Szóval tudja. Mindvégig tudta.

Viki megvonta a vállát. Nem fog semmit beismerni. Most minek kezdjen el tagadni, ha Carlos úgyis tudja? Honnan és mióta, az már nem számít. De tudja. Viszont úgyse árulja el a drágalátos kis exének, mert annak  a lelki nyugalma sokkal fontosabb neki, mint bármi más.

- Én szerettelek. Ez nem volt elég jó?
- Te rúgtál ki.
- Nem, én nem rúgtalak ki. Tudod nagyon jól, hogy nem így történt. És utána is helyrehozhattuk volna.
- Minek most erről lamentálni, Carlos? Volt, ami volt. Nem izgat senkit, hogy ott vagyok-e a lakodalmon vagy sem. Mondd meg nekik, ha egyáltalán megkérdezik, hogy rosszul vagyok.
- Nem mondom meg. Még egyszer kérlek, gyere el. Ne Otávia miatt, ha annyira utálod, és ne is miattam. Gyere el Diogóért, akit szeretsz. Vagy nem szereted?

Carlos tényleg azt akarja, hogy szétbőgje a fejét? A legjobb módszert választotta. Úgy szorította a torkát a sok érzelem, hogy belefájdult.

- Hagyd abba a győzködést, mert végképp szalonképtelen állapotba kerülök. Nincs mód rá, hogy csadorban jelenjek meg az ebéden?

Ezen elkezdtek nevetni.

- Kölcsön adhatom a köpenyemet, bár szerintem megfulladnál benne.
- Fúrhatok rá két lyukat a szememnek?
- Nem, a capámra nem lehet lyukakat fúrni.
- Miért ezt vetted fel? Miért nem mész egyszerű öltönyben?
- Á, itt van a tuna, nem mondtam? A templomban is előadtuk magunkat.
- Nem, erre nem emlékszem. Hogy mondtad volna. Emlékszel, milyen volt, amikor a szalagégetés estéjén ajánlatot tettél?
- A Szent György várban?

Viki bólintott.

- Nagyon kívántalak akkor.
- Hát még én téged - felelte a lány, egy pillanatra felidézte, milyen intenzív volt az a jelenet, mennyire rettegett, mennyire haragudott, és mennyire kétségbe volt esve. Ha visszatérhetne oda...
- Az a baj, hogy még most se gyógyultam ki ebből - tette hozzá Carlos halkan.

Viki nem válaszolt, visszafordult a tükör felé.

- Adj nekem két percet és elkészülök.
- Rendben.

Talán mindketten ugyanarra gondoltak, arra az estére, arra a pár napra.

- Még egy kis púder ide - törte meg a csöndet Viki, amúgy önmagához beszélve. - Úgy nézek ki, mint a saját nagyanyám. Katasztrófa.
- Marhaság. Most is szép vagy, mint mindig.
- Nem kellett volna bőgnöm.
- Nekem is lehetett volna több eszem.

Végül Viki végre felöltözve, kisminkelve leült az ágyra és felvette a rendkívül csinos, de rendkívül kényelmetlen magassarkú szandálját, amelyről már ekkor sejtette, hogy pokoli kínokat fog okozni a nap folyamán. De ha jajgat, legalább nem a szerelmi bánattól. Az is valami. 

A bejegyzés trackback címe:

http://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr634680611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

seteluas 2012.08.01. 00:42:09

Nem is tudja, csak vaktában lődöz! De úgy tűnik nagy balhé lesz..vagy mégse? Carlosnak csak van annyi esze, hogy nem rondít bele egy esküvőbe, ha már Vikinek nincs.
Egyébként milyen a vőfély? Megér egy misét? :)))

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2012.08.01. 21:24:45

@seteluas: Ó, szóval végigolvastad... Furcsa lehet egy szuszra, sejtelmem sincs, milyen :-)
Mér pont a vőfély? :-)

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2012.08.06. 23:01:42

Emberek, már megint elnézést kell kérnem, technikai okokból nem tudok új poszttal szolgálni. A hiba elhárítása folyamatban.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.09. 18:13:58

Érdekes kérdés a vőfély!
Nem tudom mi a jobb ha elmegy vagy ha marad a szállodában?