2012.07.17. 06:30
Kilencvennegyedik fejezet: Se előre, se hátra (4)
Az esküvő előtti napon Carlos Vikinél aludt. A lány érezte, hogy egyre több kibeszéletlen dolog van köztük, hogy Carlos egyrészt biztos kíváncsi arra, amit Viki a kiruccanáson művelt, másrészt attól tart, hogy túlságosan fájna neki az a tudás. Vagy csak nem akarja zavarba hozni a lányt. Viki érezte a fiú távolságtartását még aközben is, hogy szeretkeztek, nem, mintha Carlos nem lett volna gyengéd vagy figyelmes, de lélekben máshol járt. Talán meggyőzte magát arról, hogy ki kell használnia az időt, aztán Viki visszatér Budapestre, és ő is lezárhatja az egész történetet magában. De addig megadja a módját.
Viki majdnem elaludt már, mikor Carlos mégis úgy döntött, hogy beszélgetni akar.
- Lehet, hogy nem kéne szóbahoznom, mert már úgyis mindegy. És akármit mondasz, nem fogom továbbadni. Meg jelenetet se rendezek, Vick. De szeretném tudni.
Vikinek összerándult a gyomra. Most Diogóról fogja kikérdezni. És neki nem szabad igazat mondania, mert megígérte, hogy sose vallja be, ami kettejük közt történt. Ha egyszer elindul egy hazugság, azt fenntartani sokkal nehezebb, mint valaha gondolta. De meg kell tennie mindent, nem is a maga, de Diogo érdekében. Még akkor is, ha most úgy érzi, a férfi nem érdemli meg.
- Miért mondod, hogy most már úgyis mindegy?
- Hát nem mindegy?
- Nem tudom, mire gondolsz.
- Látott valaki a lisszaboni pályaudvaron Diogóval. Nem akartam elhinni, hogy közvetlen az esküvője előtt képes ezt megtenni.
- Mit? Nem tett semmit.
- Szerintem meg igen. Lehet, hogy csak bosszút akart állni Otávián. Te meg kéznél voltál. Éreztem én, hogy vonzódsz hozzá. Csak nem akartam tudomásul venni.
- Csak beszélgettük, nem történt semmi más. Egyedül az érdekelte, hogy miért haragszik rá Otávia.
- És te megmondtad?
- Carlos, hagyjuk ezt, jó? Azt hittem, leszoktál a hasonló jelenetekről. Megígérted, hogy nyugodt maradsz.
- Mert nincs jogom megkérdezni, mi? Azt hiszed, bármit csinálhatsz velem, én mindig visszakullogok.
- Nem csinálok én veled semmit.
- Dehogynem, most dugtunk.
- Azt én csináltam veled? Vagy te velem?
- Ne forgasd ki a szavaimat.
Viki fáradt volt és valóban unta a vitát. Úgy érezte, Diogóról sikeresen elterelődött a gyanú, szerencsére tényleg nem kellett hazudnia, nem történt semmi, de ha folytatják a témát, akkor Carlos rákérdezhet olyan régebbi eseményekre, amelyekről végképp nem kellene beszélniük.
- Nézd - mondta, és megigazította a párnáját, jelezve, hogy igazán aludni akar - , most nem vagyok hajlandó veszekedni, épp elég lesz a holnapi nap. Korán kelünk, és már előre utálom az egészet. Valójában utálom az esküvőket. Úgyhogy, vagy alszunk, vagy menj haza, kérlek.
- Szóval nem Diogo művelte ezt a nyakaddal?
Viki majdnem felkacagott. Diogo ilyet sose csinált volna, nem az ő stílusa volt.
- Nem, dehogy.
- António?
- A fenéket, nem is találkoztam vele.
- Akkor Sérgio! Csak ő lehetett, biztos Lisszabonban volt.
- Carlos, hagyd abba. Nem ismered azt, aki ezt tette. És soha nem is fogod megismerni. Én se látom soha többé. Így már jó? Alhatunk végre?
Carlos egy ideig nem szólt. Viki már-már azt remélte, ezek után nem akar tovább kérdezősködni, de tévedett.
- Neked ez ilyen könnyen megy? Felszedtél valakit és hagytad magad megdugni? Csak úgy?
- Nem csak úgy. De hagytam. Ne aggódj, nem fogsz elkapni semmilyen betegséget.
- Olyan mélyre süllyedtél már, hogy...
Vikit elöntötte a düh. Feltérdelt az ágyon és elvörösödve kiabálni kezdett.
- Menj innen, most azonnal menj innen! Nem érdekel, ha kurvának tartasz, de ez az én szobám, és nem kell végighallgatnom ezt a sok marhaságot. Öltözz fel és menj.
De Carlos nem mozdult, alsógatyában állt az ágy előtt és megpróbált büszkének látszani.
- Nagyot csalódtam benned. Tán még az is jobb lett volna, ha Antónióval vagy Sérgióval csinálod. Vagy Diogóval. Mégiscsak ismerős.
Viki még mindig az ágyon térdelt. Már nem akart kiabálni, csak mihamarabb megszabadulni Carlostól. Elege volt az egészből, nem csak belőle, de Diogóból és a többiekből is mind.
- Leszarom, hogy mit gondolsz. Most bemegyek a fürdőszobába, és ha visszajöttem, nem akarlak itt találni.
Elég nagy az esélye, hogy arra a rohadt esküvőre se megyek el.
Kikászálódott az ágyból és beviharzott a mosdóba, majd magára zárta az ajtót.
2 komment
Címkék: számonkérés alvás előtt
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mégsem én voltam? 2012.07.17. 17:51:41
(pedig reméltem, hogy méltóságteljesebb sorsot szánsz Carlosnak - én kedveltem az eredeti figurát...)
