Viki szinte elrohant a fiú elől, mert nem tudott mit mondani neki, könnyebb volt rohanni egy kicsit, noha a homokban ez egyáltalán nem ment egyszerűen, kissé nevetségesnek is érezte magát. Még mindig csak alkonyodott. Egy ideig nem nézett hátra, aztán megállt, kifulladva visszafordult a barakkok felé, de nem látta Tarakot.

Lassan sétálva ment vissza az útra, leült egy lépcsőre, és komótosan letörölte a lábát, kiszedte a homokot még a lábujjai közül is. Mikor felállt, a fiú ott várakozott egy fél méterrel tőle, egy villanyoszlopnak dőlve.

- Nem akartalak egyedül hagyni. Bárki járhat erre. Visszakísérlek a kempingbe. A tiéd lehet a sátor, majd alszom a matracon a szabadban. Még kellemesebb is, mint a sátorban.
- Nem azért futottam el. Csak összezavarodtam.

Hirtelen nagyon megsajnálta magát, majdnem elkezdett könnyezni.

- Pár napon belül nősül a pasi, akibe szerelmes vagyok. Vagyis azt hittem, szerelmes vagyok belé. Most már nem is tudom.
- Miatta jöttél Portugáliába?
- Az esküvőre. Marhaság volt.
- Talán mégsem. Ez kellett, hogy kiábrándulj belőle?
- Lehet. Ostoba módon reménykedtem. Hogy fontos vagyok neki egy kicsit. De nem.
- Vagy a menyasszonya fontosabb. Attól még te is az lehetsz.
- Tudod, ez a Draupadi-történet...
- Igen?
- Lehet, hogy nekem való lenne. De úgy értem, hosszabb távon. Több férfi is van az életemben. De egyik sem köt le. Ő lekötött volna, hozzá tudtam volna ragaszkodni.
- Tudom, ha lenne poliandria...
- A poliandria tetszene. De amit te ajánlottál, az egyszeri szex.
- Nem kell, hogy egyszeri legyen, de abban igazad van, hogy nem hasonlítható házassághoz.
- Csináltátok más más lánnyal?
- Nem, dehogy. Miért gondolod?
- Olybá tűnt, mintha színpadon lennétek.
- Komolyan? Csak jól ismerjük egymást. És mind a hármunknak tetszel. De azt hiszem, a többiek is érezték, hogy leginkább hozzám vonzódsz. Ha még tényleg így van.
- Vagyis nem csináltátok még más lányokkal?
- Nem, semmi ilyet nem csináltunk. Ez változtat valamit a dolgon?
- Persze. Más lenne, ha sorozatban csábítanátok el a kóbor lányokat.
- Még egy egyedülálló, társaság nélkül utazó nővel se találkoztunk eddig. Főleg nem barátkoztunk vele össze.
- És velem miért?
- Így adódott. Szép voltál, ahogy ott kucorogtál a vonatban. És magányos. Egy szép, fiatal nő ennyire egyedül. Különös.

Ekkor már egymás mellett álltak és Viki hagyta, hogy Tarak kisimítson egy tincset a homlokából. Csókolóztak, ezúttal másképp, szomjasabban, erősebben. Nem volt semmi távolságtartás köztük, vagyis Viki nem volt távolságtartó, egész testét beleadta az ölelkezős csókolózásba, nem csak az arcát, a nyakát, hanem minden porcikáját, a karjait, a mellét, a csípőjét, a combját. Nem tudta megállni, hogy ki ne tapintsa a fiú nadrágján a dudort, próbálta felmérni, mire számítson, mert már esze ágában se volt elszalasztani a lehetőséget. Vele nem. Jó lesz abban a sátorban kettesben. Úgyse fértek volna el négyen sehol, egyik sátor se lett volna elég nagy hozzá - gondolta még magában mosolyogva.

A bejegyzés trackback címe:

http://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr814565859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.09. 08:14:02

Ez kezdetnek jó! Nem akarta elszalasztani a lehetőséget.