Az éjszaka pocsékul telt. Viki óránként felriadt, és csak az járt az eszében, hogy mi lesz másnap, mit fog tőle kérdezni Otávia, és ő mit válaszolhat. Álmában újból és újból megpróbálta telefonon elérni Diogót, de tárcsázáskor mindig elrontotta a számát, és képtelen volt rá, hogy akár egyszer is beszéljen vele. A valóságban nem próbálta meg felhívni, még erre se tudta rászánni magát, mert nem volt benne biztos, hogy bármi értelme lenne. Diogo tudta, hogy mikor érkezik, és biztosan fogja keresni, ha pedig bármi is történt volna lelepleződés ügyben Otávia és közte, arról biztos beszámolt volna. Csak nem az utóbbi két napban tört ki valami botrány.

Ha létezett is bármi botrány, Carlos biztosan nem tudott róla. Viki csak finoman kérdezgette, milyen Otávia hangulata, találkozott-e Carlos vele az utóbbi időben, észrevette-e rajta, hogy esetleg nem biztos a szándékaiban, látott ő már olyat, hogy egy menyasszony napokkal az esküvő előtt mondja le az egészet. Nem éppen az oltár előtt, de majdnem az utolsó pillanatban. Hátha Otávia is erre készül. Carlos szerint semmi változás nem volt tapasztalható a lányon, ugyanolyan derűs és kiegyensúlyozott, mint mindig.

- Te viszont olyan ideges vagy, mintha nem ő menne férjhez, hanem te magad - mondta Carlos a reggelinél, mikor Viki kilöttyentette a forró tejeskávét a saját kezére. Éjjel nem szeretkeztek, sőt, Viki azt se sokáig bírta, hogy Carlos átölelje az ágyban.
- Biztos a levegőváltozás. Rosszul aludtam, folyton felriadtam, azt se tudtam, hol vagyok. 
- Nekem úgy tűnik, hogy eléggé nyomaszt valami. 
- Á, nem, semmi. Majd lenyugszom, csak meg kell szoknom, hogy újra itt vagyok. 

Reggeli után átsétáltak Otáviáékhoz. Még hűvös volt egy kicsit, és fújt a szél, mégis olyan hangulat uralkodott, mint nyári vakáció idején egy tengerparti kisvárosban, volt valami a levegőben, ami borzongásra késztette Vikit: felajzott volt és szorongott egyszerre. Eszébe jutott, hogy Diogo talán ott lesz Otáviáéknál, és nagyon össze kell szednie magát, hogy ne árulják el a gesztusai. 

Otávia nyugodt és mosolygós volt, és persze most is tökéletes. Narancssárga pólót és fekete tréningnadrágot viselt, de ezekben is úgy nézett ki, mintha egy divatlap számára modellkedne éppen. Viki nem érzékelt benne semmilyen feszültséget, ettől kicsit megnyugodott. Carlos elvonult Rodrigóval, ők meg bementek Otávia szobájába.

Viki itt még nem járt, de nem lepte meg a berendezés. Pont olyan volt, mint maga Otávia, csinos és tökéletes. A szobába besütött a nap, az ablak előtt egy íróasztal állt, fehérre festett, régi íróasztal, rászerelt kis fiókokkal és polcokkal, Viki mindig is szeretett volna egy ilyen darabot, ott tartotta volna a polcokon a zsebszótárakat és a naptárját, elérhető távolságban. Az íróasztalhoz stílusban és színben illő, kényelmes karosszék tartozott. Otáviának volt külön fésülködőasztala, egy rakás pici üveg parfümmel, hajkefékkel, make-up készlettel, tükörrel.

De egészalakos tükör is volt a szobában, meg egy egyszemélyes ágy, gyönyörű, hívogatóan puha ágyneműtakaróval. Jó lehet itt lakni, gondolta Viki, és eszébe jutott a saját, lepusztult lakása.

- Nagyon szép szoba. 
- Köszönöm. Foglalj helyet. Üljünk az ágyra, úgy kényelmesebb. Tessék, adok egy párnát a hátad mögé.

Viki nem tartotta ezt annyira kényelmesnek. Egészen be kellett másznia a falhoz, hogy hátra tudjon dőlni, le kellett vennie a szandálját. Nem volt benne biztos, hogy elég tiszta-e a lába. Otávia törökülésben telepedett le, ezt a pózt Viki pár másodpercnél tovább nem bírta volna hátfájás nélkül.

- Biztos meglep, hogy beszélni akartam veled. 
- Egy kicsit. 

Viki körülnézett, hogy nincs-e elérhető közelségben egy másik párna, amelyet az ölébe vehetne. Védtelennek érezte magát abban a testhelyzetben. Egy párna segített volna.

Otávia megértette a mozdulatot, és a háta mögül előhúzott egy párnát.

- Remélem, így már kényelmesebb lesz. 
- Köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr283557026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mégsem én voltam? 2012.01.20. 18:42:34

Húha, Vikinek tényleg nagyon rossz a lelkiismerete, ha ilyen rosszul lett a találkozás hírére.

Hasonló helyzetben szerintem nem normális az ekkora fokú szorongás - de ez ismét szigorúan magánvélemény...

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2012.01.21. 17:33:45

@Little.Bear: Alkati kérdés. És itt nem csak a saját titkáról van szó, hanem Diogóéról is, az mindig cikibb, ha az ember mást is lebuktathat óvatlanul.
Nem csak rossz lelkiismeret miatt szoronghat valaki, sztem.

mégsem én voltam? 2012.01.21. 18:05:14

@Gloria Mundi: Hasonló helyzetben ha egy pasas a lebukástól tart, akkor beszélje le a (többnyire volt) szeretőjét az utazásról.

Egyébként is, Viki már nagyjából a múlt, a rendszeres telefonok miatt megmaradt kedves ismerősnek, és Diogót olyannak írtad le, akinek Viki a kisebb csábítások közül való. Szóval nem kellene ennyire fontosnak éreznie magát - de ugye az érzelmek és a félelmek sokszor irracionálisak.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2012.01.22. 14:39:16

@Little.Bear: De hát ki mondta, h lebukástól tartott?

A múlt vagy a jelen... Ha éppen olyan a helyzet, sztem egyikük se állna ellen egy újabb szeánsznak, tehát bármikor jelenné konvertálódhat az az állítólagos múlt. Kisebb csábítások, mi számít kisebbnek vagy nagyobbnak? Persze Viki túlbecsülheti a saját jelentőségét, az ember sose tudja igazán, milyen szerepet játszik valakinek az életében. Még akkor se feltétlen, ha együtt él vele.

mégsem én voltam? 2012.01.24. 19:00:32

? A keddi poszt is el lett napolva? Vagy megint lemaradtam valamiről?

@Gloria Mundi: Végül is te írod a történetet, neked kell tudnod, Viki milyen szerepet játszik Diogo életében. Amit eddig írtál, azok alapján már nem túl sokat...

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2012.01.24. 19:53:33

@Little.Bear: Nem maradtál le, az élesítés maradt el.

Lehet, h vkivel ritkán találkozunk, de attól még fontos nekünk.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.08. 15:14:00

Meg van a párna! Jöhet a fekete leves vagy egészen más!
süti beállítások módosítása