Nem volt kedve már sietni a lakáseladással, de arra sem érzett magában erőt, hogy meghirdesse és felmérje a piacot, komolyan belevesse magát az egészbe. Addig semmiképp, amíg a portugáliai útról vissza nem tér. Pedig arról, hogy ott mi fog történni, és milyen lelkiállapotban tér majd vissza, elképzelése sem volt, illetve elég vad elképzelései ugyan voltak, de ezeket még magának sem merte megfogalmazni. Olykor átkúsztak a szeme előtt bizonyos fantáziaképek, de óvakodott attól, hogy szavakba öntse azt, amit látott, mert akkor már reménykedésnek tűnt volna, és nem kósza gondolatfoszlányok összességének.

Képzeletbeli időegyenesén határpont vagy inkább határzóna volt az a tíz nap, és nagyon nehezére esett a zónán túl látni, nem, mintha nem lettek volna tervei arra az időre, de úgy érezte, hogy onnan valami más kezdődik, és már semmi sem lesz a régi. Belátta, hogy igazából nincs értelme ezt gondolni, de nem tudott megszabadulni az érzéstől, hogy ott, a közeli jövőben valami véglegesen eldől - valami, ami meghatározza szinte az egész további életét.

Persze a jelenlegi perspektívából lehetetlenség volt akár sejteni is, mennyire lesz meghatározó az a tíz nap, vagy annak a tíz napnak az egyike. Lehet, hogy sokkal kevésbé, mint amennyire előrevetíti,sőt, az is könnyen lehet, hogy az addig lemorzsolandó napok bármelyikében történik valami olyasmi, ami sokkalta meghatározóbb lesz a jövőre nézve, mint a portugál út, hogy Diogo elveszi-e Otáviát vagy sem (nyilván elveszi), hogy Carlos képes-e újra érdeklődést kiváltani Vikiben önmaga iránt, vagy sem. Bármi történhetett addig, ami sokkal jelentősebb horderejűnek bizonyulhat majd, ha visszatekint rá, mint akár Diogo, akár Carlos.

Akár még az is lehet, hogy el sem tud utazni. Noha ennek kicsi a valószínűsége, nem lehet kizárni. És szinte megkívánta hirtelen azt a kicsi valószínűséget, mert egyáltalán nem volt olyan egyértelműen jó érzés az utazásra gondolni. Látta magát hajnalban, ahogy dideregve kikászálódik az ágyból, mikor sokkal jobb lenne aludni, és nem menni sehová. Abban a pillanatban irigyelni fogja azokat, akik soha nem utaznak, és akiknek az összes ismerőse ugyanabban a kisvárosban lakik. De a reptéren már másképp fogja érezni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mégsem én voltam? 2011.11.08. 20:29:29

Miért kell szegény Vikit kora reggeli géppel reptetni? (mindig is utáltam utazáshoz korán kelni, keveset repültem, de egyszer hajnal 5-re kellett kint lenni biztonsági ellenőrzés miatt - hát utána jobb lett volna, ha el sem utaztam volna, olyan voltam, mint a mosott ..., két napig :-)) )

Válasz erre 

gabor4x 2011.11.09. 12:29:46

@Little.Bear: Gonolom, van gép, amelyik délután indul, ezért valóban a szerző fantáziáján múlik, hogy korai kelésre kötelezi-e Vikit. :)

Válasz erre 

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.06. 20:28:40

Nocsak! Ígéret! "az is könnyen lehet, hogy az addig lemorzsolandó napok ".
Olyan izgatott lettem!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: