Vikit valóban meghatotta, hogy Péter ilyen figyelmes vele, főleg, mert a fiú abban a tudatban jött ki elé, hogy Prágában a kis portugáljával örömködött ... Hát még ha a másik kis portugált is tudná! Meglehet, hogy az már a nagyon szabadelvű és türelmes Péternek is túl sok lenne. Vagy nem. Mindenesetre Viki úgy döntött, hogy nem mesél semmit, főleg Carlosról nem, felesleges volna. Eddig legalább Diogónak elmondhatott mindent, és félig-meddig Péternek is, noha nem olyan mélységekben, mert annyira nem állt közel hozzá érzelmileg, és nem akarta túlságosan nyilvánvalóvá tenni Diogo iránti szerelmét. De ez a Carlos-epizód most hirtelen lehetetlenné tette számára az őszinteséget. 

- Viki, mondanom kell valamit - állította meg Péter a lányt, mikor a főbejárat elé értek. - De nem itt. Szerintem üljünk be valahová.

Mit akarhat mondani? Csak nem azért jött ki külön, hogy most közölje: tulajdonképpen szakítani akar? Ha egyáltalán együtt voltak eddig, mert ez sem teljesen nyilvánvaló. Talált valakit időközben, és hűséges lesz. Na, tessék. Nem, Viki ennek nem örült volna. A prágai kaland után most a teljes üresség? 

De nem kérdezett semmit, csak bólintott. Kerestek egy kávézót, és mikor végre levették a kabátjukat, leültek és rendeltek is egy-egy forró teát, Péter végre belekezdett a mondanivalójába.

- A nagyidról van szó. Életveszélyes állapotban fekszik a kórházban. 

Viki mindenre számított, csak erre nem. 

- Mi történt?
- Valahogy kijutott a lakásból, azt hiszem, az egyik erdélyi nő nem zárta be jól az ajtót. Előzőleg felmosták a lépcsőházat, ő meg elcsúszott lépcsőn lefelé. Beverte a fejét. Nem tudjuk, mennyi ideig fekhetett ott, mire rátaláltak. 
- Ki találta meg?
- Kedvenc vöröshajú szomszédasszonyunk. 
- Mikor történt ez?
- Aznap, hogy elutaztál. 

Viki sóhajtott. 

- Tudod, hol fekszik? 
- Igen, nem volt nehéz kinyomozni. 
- És honnan veszed, hogy életveszélyes állapotban van?
- Szintén a szomszédasszonytól. 
- A szüleimet is ő értesítette?
- Nyilván. Gondoltam, a szüleid úgyis szólnak majd neked, de jobb, ha nem tőlük tudod. 
- Nem is tudják a telefonszámom. Úgyhogy nem lenne egyszerű számukra, hogy megkeressenek. Most viszont biztos mindent megtesznek, ami orvosilag csak lehetséges. Úgy értem, akár az összeköttetéseiket használva. Bár nem tudom, mi lehetséges egyáltalán.
- Attól tartok, nem sok remény van rá, hogy felépüljön. Sajnálom, Viki.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr572932990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gabor4x 2011.05.26. 11:21:18

"Mit akarhat mondani? Csak nem azért jött ki külön, hogy most közölje: tulajdonképpen szakítani akar?"
Miért gondolnak a nők mindig a szakításra, ha egy pasi mondani akar valamit? (Már bennem is kezd kialakulni ez a rossz beidegződés, persze fordított felállásban.) Egyáltalán miért kellene teátrálisan szakítani?

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.05.30. 22:58:31

@gabor4x: Nem tudom, de ha valaki azt mondja, hogy beszélni akar velem, általában nem pozitív dolog ugrik be ...

gabor4x 2011.05.31. 09:17:51

@Gloria Mundi: Hát persze, de mint a történet is példázza, egészen más - rossz - dolgok is vannak, nem kell mindig a kapcsolat körüli negatívumakra gondolni.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.04. 14:44:43

Érdekes! Ha mondani akar valamit a férfi akkor szakítani akar! Pedig sosem szakít így szemből szembe a férfi. Legalább is ezt olvastam eddig.
Ez olyan számomra mint a több nejűség! Közel kétezer éve tiltják, mégis minden nő tudja az első feleség jogát! Honnét?

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2013.06.04. 16:31:42

@gallusz: Hát, nem jellemző, az tuti.
Inkább elsunnyog :P Addig mondogatja le a randikat, míg a nő megelégeli és ő szakít.
süti beállítások módosítása