Viki kicsit aggódott amiatt, hogy Diogo üzlettársai rajtakapják őket az étteremben, és kiderül, hogy a férfi csak kitalálta a rosszullétet, de Diogo nevetve kijelentette, hogy még ha rajtakapnák is ezen a hazugságon, Viki láttán mindegyikük megértést tanúsítana, és eszük ágában se lenne rossz néven venni az átverést.

A szálloda éttermében vacsoráztak, mert nem volt se idejük, se kedvük más helyet keresni, igazából visszakívánkoztak az ágyba, de jó volt, hogy egy órácskára kijöttek a szobából, és emberek között lehettek, ez a körülmény csak fokozta a vágyukat. Viki elemében volt, olyan magabiztosnak és nőiesnek érezte magát, mint talán még soha, ivott is egy kicsit, ami csak növelte különleges hangulatát, kipirult, és nevetgélt, mélyen a férfi szemébe nézett, simogatta a karját, az asztal alatt a lábujja hegyével megérintette a combját, Diogo mosolygott, mint akinek mindez jár, látszott, hogy tetszik neki, hogy magával ragadja az egész.

- Megváltoztál, úgy tűnik, jót tett neked ez a Péter.
- Ő tett volna jót?
- Gondolom. Vagy inkább a tanárod? Melyikhez vonzódsz inkább?
- Jaj, Diogo, miért akarod elrontani az estét azzal, hogy más férfiakról kérdezgetsz?
- Nincs kedved beszélni róluk?
- Nincs. Vagyis, nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne, már a te szemszögedből.
- Engem nem zavar. Tudod, hogy szívesen meghallgatlak, bármit megbeszélhetünk, És a szerelmi életed ugyanúgy érdekel, mint a munkád vagy a tanulmányaid.
- Nem biztos, hogy ez annyira jólesik.
- Azt várnád, hogy féltékeny legyek? Tudod, hogy nem vagyok az, egészen más a kapcsolatunk. Nincs helye féltékenységnek.
- Hogy lehetek fontos neked úgy, hogy közben nem vagy egy kicsit se féltékeny?
- Jó, bevallom, furcsa érzés arra gondolni, hogy mással szeretkezel, kicsit zavaró is, de hozzászoktam. Néha elképzeltelek Péterrel.
- Komolyan?
- Elég jó a vizuális fantáziám.
- És milyenek voltunk?
- Nem is tudom, én inkább rád figyeltem. Azt próbáltam magam elé vetíteni, hogy milyen neked. Azok alapján, amiket írtál.
- Hát, nagyon más, mint veled. Mondhatnám az ellenkezője.
- De azért jó?
- Olykor igen, csak mindig marad bennem valami hiányérzet. Mintha ledarálnánk az egészet, és nem adnánk magunknak időt.
- Ezt megértem. És nem próbáltál beszélni vele erről?

Viki még jobban elpirult. Ha nem ivott volna, valószínűleg kitérő választ ad, de így elmesélte a próbálkozását, amely olyan csúfos kudarcba fulladt.

Diogo hümmögött.

- Ezek szerint a megbeszélés nem olyan jó ötlet. Hát, hagyni kell, hadd csinálja, ahogy neki megy. Vagy, ha nem tetszik egyáltalán, keress másik szeretőt.
- Mintha ez olyan könnyű volna.
- Tudom, hogy nem könnyű.
- Az a baj, drágám, hogy mindenkit hozzád hasonlítok. Magasra tettem a mércét.

Viki szinte azonnal meg is bánta, amit mondott, miért kell ennyire nyilvánvalóvá tenni, hogy odavan Diogóért? Buta liba, ahelyett, hogy játszmázna.

- Nem vagyok én olyan különleges, kislány, hidd el. Csak t
e láttál még kevés pasit az életedben.

Viki megvonta a vállát. Nem nagyon hitte, hogy sok Diogóhoz hasonló férfi futkározna odakint. Lehet, hogy vannak nála hűségesebbek, sőt, bizto
s. Csak azok nem ennyire izgalmasak talán. Azért titokban, és magát is ostorozva emiatt, reménykedett, hogy majd csak az útjába akad valaki a megfelelő kvalitásokkal. De inkább akart szkeptikus lenni, hogy utána kellemes meglepetés érje, mint naiv, hogy megint egy keserveset csalódjon. 

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr972745878

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.03. 21:14:43

Magasra tett mérce! Jó ha így érezheti!
süti beállítások módosítása