Viki félrehúzódott, de a fiú, vagy férfi, ki tudja, éppen a kettő között volt valahol félúton, akit a reverenda karcsúbbnak mutatott, mint amilyen valójában volt, nem sietett tovább, hanem udvariasan megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. A lány úgy érezte, rajtakapták. Hirtelen semmi értelmes nem jutott eszébe, csak annyi, hogy gyónni szeretne, bár nem tudta, mit tesz, ha véletlenül tényleg lesz, aki meggyóntatja, esetleg maga a srác. Nem, hiszen ő még nem lehet felszentelve, biztosan nem.

- Most nincs gyóntatás, majd délután négytől - tájékoztatta a kispap. - Kénytelen lesz visszajönni később.
- Köszönöm. Akkor majd visszajövök.
- Mindenképp jöjjön. József atya lesz, ő itt a legjobb.

Viki csodálkozott ezen a megjegyzésen, ilyesmit nem szokás mondani. Vagy a srác is szívesen beszélgetne? Csak nem? Á, biztosan úgy van, ahogy mondja. Nagy különbségek léteznek gyóntató és gyóntató között, ha József atya az ügyeletes sztár, akkor nem csoda, ha őt ajánlja, mindössze figyelmesség a részéről. Nem elhanyagolható figyelmesség. Viki emiatt még inkább szégyellte, hogy hazudott, mert esze ágában sem volt gyónni.

- Nagyon kedves magától, hogy felhívja rá a figyelmemet. - És szinte maga is meglepődött azon, hogy hirtelen hozzátette: - Gyönyörűen olvasott. Tényleg, nagyon szépen.

Alaposan bele is pirult ebbe a kéretlen bókba, amely csak úgy kicsúszott a száján. A srác elmosolyodott.

- Ugyan, semmi különös.

Néhány pillanatig szótlanul nézték egymást, és Viki még jobban elpirult.

- Akkor megyek - mondta végül, és önkéntelenül kezet nyújtott. A fiú elfogadta a kézfogást, jólesően meleg volt a keze, míg Vikié jéghideg.

- Uramisten, maga teljesen átfázott - állapította meg a kispap. - Nem fűtik rendesen a templomot.
- Á, csak rossz a vérkeringésem - felelte Viki. A fiú még mindig a kezében tartotta a kezét, mint aki melengetni akarja. A lány pedig reszketett, és azon imádkozott, hogy a fiú ne vegye észre rajta.
- Közel lakik? - kérdezte a kispap. - Mert mihamarabb innia kéne egy forró teát. Különben alaposan megfázik.
- Persze, pár háztömbnyire. Ahogy hazaérek, főzök is egy teát.

Végre elengedték egymás kezét.

- Tegye azt. És ne feledje, négykor. Négykor kezd József atya.
- Megjegyeztem.
- Sokan járnak hozzá. Nem árt, ha hamarabb jön.
- Valóban? Annyian járnak hozzá?
- Sorba állnak nála.
- Akkor biztos tényleg nagyon jó gyóntató.
- Az. Bátran ajánlhatom, főleg, ha átfogóbb gyónásra készülne.

Vikiben felsejlett, hogy egyáltalán nem is a gyónásról beszélnek most, de nem merte elhinni, biztos csak beképzeli magának, mert ugyan mi másról beszélhetnének, ha nem arról, nem József atya nagyszerűségéről, és a rajongóiról?

- Tényleg nagyon köszönöm, hogy ilyen figyelmes volt velem.
- Szívesen. Viszlát. 
- Viszlát.

Viki megfordult, és a kapu felé indult, bár egyáltalán semmi kedve nem volt hozzá. A kapuból visszanézett, remélve, hogy a kispap ott áll még az ajtóban, de persze nem látott senkit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.