2011.01.04. 08:00
Hetvenkilencedik fejezet: Itt és most (5)
Péter nem finomkodott. Olykor Carlos is kemény volt korábban, kicsit vad, kicsit zabolátlan, de Péter egészen másképp állt hozzá az egészhez. Mintha már nem is ő maga lenne, hanem átlényegült volna valaki mássá. Diogóhoz képest, aki mindig nagyon finoman vezette fel a szeretkezést, és értő kézzel nyúlt Vikihez, ez a támadás egyértelműen meglepte a lányt.
A fiúnak konkrét elképzelései voltak a pozíciókról, ide-oda pakolgatta Viki lábait, ellentmondást nem tűrő módon hatolt belé, és attól fogva, hogy benne volt, úgy forgatta a lányt, hogy mindig más irányból ingerelje a hüvelyét, de egyszer sem szállt ki belőle. Lehet, hogy karatézik, vagy valami hasonló sportot űz? Különben hogy lenne képes ilyen boszorkányos ügyességgel változtatni kettejük testhelyzetén? Viki eddig azt tapasztalta, hogy minden új pozícióhoz neki kell készülni, és olykor nem egyszerű elérni, hogy ismét egymásba illeszkedjék nő és férfi, de Péternél mindez játszi könnyedséggel ment. Az ő akarata érvényesült, és abban a percben kifejezetten imponált Vikinek, ahogy a partnere egyetlen hatásos lábmozdulattal késztette arra, hogy ő szétnyissa a lábait, mert a legújabb forduláshoz az kellett. Legalább nem neki kell azon gondolkoznia, hogy mi következzék. Előre megkomponált koreográfia volt, vagy rögtönzés?
Péter beszélt is közben, és a lányban akkor tudatosult, hogy életében először szeretkezik magyarul, valakivel, aki pontosan érti, amit mond, és akinek nem kell lefordítania utólag, hogy milyen obszcenitások hagyták el a száját. (Sérgio kifejezetten gyűjtötte ezeket, és igyekezett minél több nyelven megtanulni az alapkifejezéseket, nyilván abban a reményben, hogy később kamatoztassa a tudását, de a trágárság leckeként való felmondása inkább nevetséges volt, mint izgató.) Rendes magyar kiejtéssel és spontán módon hallani ezeket a szavakat, ezeket, és olyanokat, amelyeket Viki vagy nem is ismert, vagy soha életében nem használt volna, szokatlan ízt adott az egész aktusnak.
Lendületes és élvezetes szeretkezés volt, bár, hogy mennyire lehetett szeretkezésnek nevezni, azzal kapcsolatban Vikinek utólag megvoltak a kétségei. Sem igazi gyengédség, sem szeretetteljes odafigyelés nem jellemezte Péter viselkedését, bár kifejezetten arra törekedett, hogy minél több gyönyörben részesítse a lányt, de csak a maga módszerével, a saját elképzelései szerint. Mintha tökéletesen bízna a saját csalhatatlanságában, és nem is lennének kétségei afelől, hogy attól, amit ő csinál, kötelező hatalmasat élvezni.
Vikinek Diogóval kialakult már egy módszere, amely elég biztosan elélvezéshez vezetett, ezért abba az irányba próbálta volna terelni Pétert is, de az nem hagyta magát. Vagy Viki volt túl határozatlan, vagy csak az összeszokás hiányzott, hosszasan magyarázni meg valóban nem lett volna mód. Néhány másodpercig még úgy is tűnt, hogy van esélye az orgazmusra, pedig a csiklójához nem ért egyikük sem, de aztán mégsem volt elég tartós az inger. Mégis, mintha reményt adott volna arra, hogy egyszer majd így is elérhet arra a pontra, amelyre szeretne.
2 komment
Címkék: szeretkezés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
