Együtt mentek reggelizni, noha Carlosnak elvileg nem lett volna szabad, hiszen nem fizetett be, Viki már tudta, hogy a személyzet ebből nem csinál gondot. Ismert mindenkit. Mikor kifelé tartottak az ebédlőből, a recepciós fiú intett Vikinek. Telefon. Otávia volt az. Csinálhatnának-e…

Ezt a kérést visszautasítani durvaság lett volna. Mintha irtózna Carlostól. Nem erről volt szó, persze, de nem kívánta a közelségét, nem abban a pillanatban. Mégis hagyta. Kicsit kényszeredetten, mereven, nem fészkelődött bele az ölelésbe, nem tett egyetlen mozdulatot sem, amely…