2010.10.12. 08:00
Hetvenötödik fejezet: Az utolsó hét (1)
Kezdett minden múltidővé válni. Viki szerette volna, ha lassabban telik az a hét, mintha eddig csak pazarolta volna a napokat ahelyett, hogy kiélvezte volna őket. Még alig látott valamit Portóból. És még alig volt együtt Diogóval. Tudta, hogy legjobban a férfi fog hiányozni neki, valósággal rászokott, mint valami kábítószerre. Túl nagy adagot kapott belőle ahhoz, hogy elvonási tünetek nélkül szakadjon el tőle.
Diogo el is mondta neki, hogy hiba volt egész éjszakákat együtt tölteniük. Akkor is tudta, hogy hiba, amikor éppen mindent elkövetett azért, hogy így legyen. De hagyta magát sodortatni. Tetszett neki Viki egyre inkább kinyíló szexualitása, hogy a szeme láttára lett magabiztosabb, nőiesebb, merészebb, és kezdte egyre felszabadultabban élvezni mindazt, amit a férfi kigondolt.
Bizonyos fokig kísérletezett vele. De nem hidegen és távolságtartóan, hanem élénk szimpátiával, mondhatni szeretettel. Féltette, de nem akarta egy percig se magának megtartani. Sokkal inkább az hajtotta, hogy felruházza mindazzal, amire a lánynak szüksége lesz eljövendő hódításokhoz. Szerette volna látni, hogyan csavarja el más férfiak fejét. De túl kevés idő adatott nekik, és a kapcsolatuk intenzitása Vikit túlságosan felkavarta ahhoz, hogy Diogo megmaradhasson kényelmes, tanítói szerepében. Ezt ő maga is érezte. Mégse tudott ellenállni a lehetőségnek.
Az utolsó héten összesen kétszer szeretkeztek. Sok volt a munka is, de Viki úgy érezte, maga Diogo akarja így. Ha el kell válniuk, botorság lenne ugyanolyan intenzitással folytatni a kapcsolatot. Viki épp ellenkezőleg, úgy gondolta, hogy az utolsó percet is ki kéne használniuk. De nem erőltetett semmit. Sejtette, hogy értelmetlen volna, sőt, csak bosszantaná a férfit.
A hét közepén Diogo megkérdezte Vikitől, beszélt-e Carlossal. Valószínűleg pontosan tudta, hogy a válasz nem. Otávia nyilván mindenről beszámolt a kedvesének.
- Nem akarlak semmire rávenni. De ha úgy döntöttél, hogy Carlosnak nincs esélye nálad, akkor ezt illik megmondanod neki.
- A hallgatás épp elég ékesszóló.
- Nem, Vick, ez nem méltó hozzád. Mondd meg neki, hogy döntöttél.
- Lehet, hogy mostanra már akkor se kellenék neki, ha én vissza akarnék menni.
- Látod, ez lehet.
- Hát akkor?
- Azért csak beszélj vele, légy szíves. Megérdemel ennyit. Köszönj el tőle.
Viki elgondolkozva nézte a férfi száját. Gondolatban végigsimított rajta a hüvelykujjával. Szerette, ha Diogo bekapja az ujjait. Az egyik közös felfedezésük volt, mennyire izgatja Vikit, ha az ujjközeit nyalogatja. A hatás egészen meglepő volt, főleg első alkalommal. Vajon más is el tudja majd érni ugyanezt nála?
- Rendben – felelte Viki. Felhívom és elköszönök.
De úgy tekintett erre a feladatra, mint valami kellemetlenségre.
1 komment
Címkék: búcsú döntés kísérletezés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
