Épp ebédidőre értek a céghez. Bár Diogo azt javasolta, hogy Viki először inkább jelentkezzék be a szállodában, a lány úgy döntött, hogy az ráér. A vállalat a Torkolat negyedben tartott fenn egy irodaépületet, azon kevés modern épületek egyikét, amelyek itt valahogy helyet kaptak a XIX. századi és XX. század eleji villák között.

Bejelentkeztek a recepción, a nemzetközi kapcsolatok osztályán azonnal fogadta is őket a projektfelelős, egy harmincöt körüli, nagyon csinos, barna nő, Maria de Lurdes Teles. Körülbelül terhessége ötödik hónapjában járt, de olyan ügyesen leplezte egy almazöld sállal, hogy Vikiben először nem is tudatosult a dolog. Maria de Lurdes angolból és franciából fordított a cégnek, de persze nem csak írásban, munkája nagy része abból állt, hogy külföldiekkel telefonált.

Vikit meglepte, hogy az egymást nyilvánvalóan régen ismerő Maria de Lurdes és Diogo vezetéknéven szólítják egymást, magázódnak, sőt, a vezetéknév elé minden alkalommal odabiggyesztik a mérnök és a doktornő (doutora) szavakat. A nő Vikit is magázta, de keresztnéven szólította, mindenféle flanc nélkül, talán a fiatalságára való tekintettel. Viki őt így Dona Lurdesnek, úgy tűnt, ez megfelel. Lurdes pici irodájával szemben volt az a tágasabb helyiség, ahol Diogónak és Viktóriának egy-egy íróasztalt tudtak biztosítani, természetesen számítógéppel együtt. Az irodában még egy férfi dolgozott, egy bizonyos Paulo úr, akinek a feladata pontosan nem derült ki a lány számára, de nyilvánvalóan nem volt se mérnök, se fordító.

Vikinek megdobbant a szíve, amikor megtudta, hogy Diogóval egy szobában fogja tölteni ezeket az elkövetkező napokat. Eddig azt képzelte, hogy a férfi beosztása elég magas ahhoz, hogy külön irodája legyen, tulajdonképpen volt is, csak Lisszabonban. Portóban viszont be kellett érnie ezzel a háromszemélyes helyiséggel. Paulo úr alacsony, vékony, szemüveges férfi volt és nagyon szótlannak, sőt, sótlannak látszott, mégis nyilvánvalóan meghatározza majd az iroda hangulatát. Diogo sosem lesz egyedül Vikivel.

Paulo lekísérte őket a menzára, kicsi, steril hangulatú étkezde volt, de pincérek hozták ki az ételeket az asztalhoz, nem kellett sorba állni. Előzőleg Dona Lurdes nyomott mindkettejük kezébe egy-egy tömb étkezési jegyet, a pincérek minden ebédnél elvittek egyet ezekből, így számolt el a cég az alvállalkozóval az elfogyasztott adagokról. Hárman ültek egy asztalhoz, Paulo jelenléte itt is feszélyezte őket egy kicsit, Viki kénytelen volt Magyarországról beszélni, mert ez volt a legkézenfekvőbb.

Az étel meglehetősen ízetlennek bizonyult, és sehol egy sótartó. A második fogásként felszolgált főtt tőkehalfilé főtt krumplival olyan leírhatatlanul semmilyen volt, hogy Viki alig bírta legyűrni. Az édességben reménykedett, erre kaptak egy almát. Úgy tűnt, a cég igencsak ügyel az egészséges táplálkozásra. Rendes kávét se lehetett inni, ami egy portugál büfé elengedhetetlen tartozéka normális esetben. Kávét az automatából, műanyagpohárban ... Paulo úr rezzenéstelen arccal közölte ezt a kellemetlen igazságot, Diogo meg elhívta Vikit egy cégen kívüli kávézóba, ott, a közelben.


– Szabad ezt? –kérdezte a lány. – Már ketyeg a munkaidőm.

Diogo vállat vont.

– Ha valaki rendes kávéhoz van szokva, annak sokat romlik a teljesítménye, ha nem jut hozzá. Igazam van, vagy igazam van?

Paulo úr beérte a műanyaggal.

Sétáltak egyet a kávézóig, valóban közel volt, semmi különös, szokásos,  gránitmintájú asztalokkal és székekkel. Diogo a pulthoz lépett és ott rendelte meg a kávékat, így le sem ültek, csak felhörpintették. Viki fizetni akart, de a férfi nem hagyta.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr392048949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rozsdafarku 2010.06.17. 13:02:23

@21 hónap: Sasszem!Hogy te mindent észreveszel és lecsapsz rá!:P

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.06.17. 21:54:24

@Gloria Mundi: muti mán egyet, mert elképzelni sem tudom. Kb. olyan, mint a kőbölcső :)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.06.17. 22:09:38

@21 hónap: Nem láttál még márványutánzatot? Olyan, csak gránit rajzolata van. De a kedvedért kerestem egy képet is :) Beteszem a posztba.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.06.17. 22:29:04

@Gloria Mundi: köszi. A jelek szerint te nem láttál még márványutánzatot és kőszéket ;)

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.31. 13:45:38

Ez érdekesebb mint a szék.

Vikit meglepte, hogy az egymást nyilvánvalóan régen ismerő Maria de Lurdes és Diogo vezetéknéven szólítják egymást, magázódnak, sőt, a vezetéknév elé minden alkalommal odabiggyesztik a mérnök és a doktornő (doutora) szavakat.
süti beállítások módosítása