2010.05.20. 08:00
Hatvanharmadik fejezet: Minden borul (4)
Végigaludta az éjszakát. Hajnalban ébredt fel, a nap besütött az erkélyajtón. Érezte, hogy a szeme bedagadt az esti sírástól. A ruhája siralmas állapotban volt. Felült az ágyban, körülnézett. Semmi jelét nem látta, hogy Carlos a szobában járt volna. Tehát nem jött vissza. Egész éjjel kimaradt. De hol az ördögben járhatott?
Viki már nem volt annyira kétségbeesve. Valami keménységet érzett magában, reménytelen elszántságot. Ha haza kell mennie, akkor hazamegy. De először is el innen, el Carlos ágyából, szobájából, a kollégiumból. Még ott van a Pióca háza, körülbelül egy hétig az övé az a szánalmas lyuk az emeletesággyal és a lőréssel. Megkereste a táskáját, kitapogatta az órmótlan kulcsot. Előszedte a pénztárcáját, megszámolta, mennyi van nála. Nem sok, de még a bankban is őrzött némi pénzt. És pár tanítványa fizet a héten. Amíg lesznek órái.
Kiment a fürdőbe. A szeme valóban siralmas állapotban volt, rondán bedagadt. Megvonta a vállát, majd elmúlik. Minden elmúlik, de valahogy ki kell mászni ebből a csávából is. Lezuhanyozott, hajat mosott, lassan felöltözött. Összeszedte a holmiját, bepakolta a bőröndbe és a hátizsákba. Ezúttal nincs Josué, aki segíthetne a cipekedésben, vagy taxit hívna. Egyedül kell megoldania mindent. Ahogy olyan sok éve hozzá van szokva.
Még egyszer körülnézett a szobában, nem felejtett-e el valamit. Talán, ha szándékosan otthagyná egy ruháját? Hogy Carlos kénytelen legyen visszaadni? De nem, nem volt kedve ilyen ócska trükkökhöz. Már felvette a hátizsákját és a retiküljét, mikor eszébe jutott, hogy írnia kellene pár sort a fiúnak, valami drámait, fájdalmasat. Egy cetlit keresett, hátizsákkal a vállán. És egy tollat. Aztán feladta. Nem, nem ír egy sort sem. Mi lehetne ékesszólóbb annál, hogy minden holmija eltűnt? Ha Carlos annyira akarja, úgyis megtalálja. Még legalább egy hétig Lisszabonban marad. Ha bocsánatot akar kérni, tudja hol keresse. Ha meg nem ...
Kínkeservvel cipelte el a bőröndöt a buszmegállóig, nyomakodott fel a buszra fél órával később. Keserűen elmosolyodott, mikor első lisszaboni napja jutott eszébe. Hogy ismerte meg Antóniót. Mennyi minden történt azóta. Lehet, hogy ennek az egész kalandnak most vége.
Alig bírt lekecmeregni a járműről a nagy tömegben. Reggeli forgalom. Ha várt volna néhány órát, amíg lecseng a csúcs, sokkal kényelmesebben utazhatott volna. De nem volt maradása, már nem akarta, hogy Carlos ott találja. Szégyellte volna magát, hogy ennyiből nem ért. Most már világosan látta, hogy a fiú azért nem jött haza egész éjjel, mert nem akart többé találkozni vele. Vége. Tényleg vége. Letette a bőröndöt az utca közepén, mert újból szivárogni kezdtek a könnyei. Aztán hirtelen feltört belőle a zokogás. A Pióca házának utcájában járt már, de csak az utca elején, még legalább tíz perc gyalog hazáig. Hazáig. Szánalmas.
– Hogy tehetted ezt velem? – suttogta félhangosan, miközben a fal mellé húzta a bőröndjét, hogy ne legyen útban. Bár alig járt valaki arrafelé, a járda nagyon szűk volt.
– Hagyd abba a bőgést ... – parancsolt magára. – Hülyének néznek.
Megint felvette a bőröndöt és vonszolta tovább. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a jólismert, gyűlölt kapu elé ért.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
rozsdafarku 2010.05.20. 09:17:07
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.05.20. 09:38:58
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.05.20. 09:46:08
Viki most újra szimpatikus. Tökös csaj :)
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.05.20. 13:46:02
@21 hónap: Te szereted, ha a főhős gyötrődik :P
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.05.20. 14:01:20
