2010.04.06. 08:00
Ötvennyolcadik fejezet: Tévedés és meggondolatlanság (4)
– Most már hiszel nekem? – kérdezte Viki egy idő után.
– Mikor mellettem vagy és érzem az illatodat, mindent képes vagyok elhinni. Mint valami drogos.
Viki kuncogott.
– Akkor gondoskodnom kell róla, hogy ne légy túl sokáig távol tőlem. Mert nálad az elvonási tünetek féltékenységi rohamok formájában jelentkeznek.
– Mióta elváltunk hétfő délelőtt, egyfolytában elvonási tüneteim vannak. Fizikai értelemben is.
– Valóban?
A lány sajgó bokája ellenére felállt, és lovaglóülésben a fiú térdére ereszkedett. Az egyik rövid ruhája volt rajta.
– Mit csinálsz, Vitória?
– Csak egy kicsit enyhítem az elvonási tüneteidet.
Nyelvét Carlos szájába dugta. Vadul csókolóztak, a lány egyre feljebb csúszott, már a fiú combján ült. Élvezte, ahogy az enyhe szellő simogatja a lábát.
Carlos az arcát csókolta, a nyakát, a ruhán át a mellét, aztán szinte elszakította a szerencsére elasztikus ruha dekoltázsát, hogy legalább az egyik mellét kiszabadítsa, mélyen beszívta a mellbimbóját. Viki fülében lüktetett a vér. Annyira kívánta a fiút, hogy minden szégyenérzetről megfeledkezett.
- Nem bírom tovább – hadarta a fiú. – Vagy abbahagyod, vagy rossz vége lesz.
Viki nem felelt. Akkor rossz vége lesz. Nem számított.
- Állj fel egy kicsit …
A lány engedelmeskedett. Tényleg jobb lesz, ha mennek. Csak hová? Carloshoz? Hol vannak egyáltalán?
Carlos felemelkedett, lehúzta a nadrágja cipzárját és annyira a nadrágját is, hogy Viki bele tudjon ülni a farkába. A lány megdöbbenve nézte, mit csinál.
- Gyere ide – suttogta Carlos rekedten.
- Csak nem akarsz?
- De.
Viki alig hitte, hogy képesek erre, ott a templom lépcsőjén. A meghívás mégis annyira izgató volt, hogy nem tudott ellenállni. Szétnyitotta a lábait, félrehúzta a bugyiját. Óvatosan engedte magába Carlost. A fiú fogta a csípőjét, és csak egész kicsi löketeket adott.
- Ezt nem szabad – mondta Viki, miközben esze ágában sem volt abbahagyni.
- Csúnya dolog, mi? Dugni Lisszabon közepén.
– Egy templom lépcsőjén.
- Ráadásul.
Egyszerre volt vad és fegyelmezett ez a szeretkezés. Viki félt, hogy hátraesik, bár Carlos erősen tartotta, de egy ilyen helyzetben talán nincs teljesen észnél. Rajta is kaphatták volna őket. A veszély azonban csak fokozta az izgalmukat. A fiú nem bírhatta sokáig. Mikor érezte, hogy nincs tovább, hirtelen megtorpant, és eltolta magától a lányt, de miközben kiszállt belőle, el is élvezett.
– A francba! A francba …
Viki telibe kapta a kilövellő ondót, jutott a combjaira, a bugyijára, a ruhájára.
– Te jó Isten, micsoda disznóólat csináltam! – bosszankodott Carlos.
Viki kuncogott, felállt, kicsit megtántorodott, még szerencse, hogy Carlos fogta az egyik kezét, így megtartotta. Végignézett magán, siralmas állapotban volt a ruhája. Az alattuk szétterített köpeny csodával határos módon viszont érintetlen maradt.
– Nézd, legjobb lesz, ha magadra teríted a köpenyemet, az ápol és eltakar.
A helyzet olyan abszurd volt, hogy mindkettejükből kitört a nevetés. Viki levette nedves bugyiját, azzal törölgette a ruhája alját, hogy egy kicsit megszáradjon, aztán magára terítette a köpenyt, és alá rejtette a reménytelenül ragadós fehérneműt. Carlos egy zsebkendővel próbálta eltüntetni a nadrágja külső részéről az árulkodó nyomokat. Felnézett.
14 komment
Címkék: templom szeretkezés elélvezés
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vén betyár 2010.04.06. 09:01:27
Van is mit bepótolni és valóban talán ez a legjobb ellenszere a zöldszemű szörnynek.Hús-vét...Nagyon jól van megírva, igazi átéléssel.
Folytatás?
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.04.06. 13:46:32
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.04.06. 14:49:11
Osvaldo Cavandoli 2010.04.06. 15:57:35
:-))
Találgathatok?
Az utolsó szó, hogy "felnézett".
pl: ...és meglátta Mafaldát...