2010.03.29. 08:00
Ötvenhetedik fejezet: Tisztázandók (2)
Viktóriát csak hajnal felé nyomta el az álom. Annyi minden rajzott a fejében és annyira hiányzott neki Carlos. Mintha a puszta üresség maradt volna António után is. Szerelmes sose volt belé, de gyengédséget, szeretetet, barátságot, sajnálatot érzett iránta. António volt az első férfi az életében, akivel lefeküdt. Ő vallott úgy istenigazából szerelmet is először. Ha nem annyira bizonytalan önmagában, ha több a tapasztalata, ha nincs annyi kudarc mögötte, sose megy bele ebbe a felemás kapcsolatba. De ő csak az tudott lenni, ami volt. Se több, se kevesebb.
São keltette tíz körül. Szerette volna tudni, mi történt António és közte. Viki hálás volt neki, hogy elmondhatja. São mindig lelket öntött belé, nyugodt volt és kiegyensúlyozott, józan. Nem árnyékolták be a gondolatait abszurd félelmek, bizonytalanságok. Viki aztán bement az egyetemre, és a fordítóirodába is, mert órája volt. Bejárta a könyvtár minden zugát, hátha ott tanul Carlos, hogy legalább láthassa, de nem volt sehol. Ha elmenne a kollégiumba ... Nem. Nem fog futkosni utána. Türelmes lesz. Kibírja. De hazaúton csak arra tudott gondolni, nem telefonált-e Carlos időközben. Annyira belelovalta magát, hogy rájött a hasmenés, be kellett rohannia egy kávézóba, hogy WC-re menjen. Mikor kicsit megnyugodott, ivott egy citromos cariocát, aztán ment tovább. Egy cetli volt az ajtajára ragasztva. Egy üzenet!
„Vitória, kezdem unni, hogy minden hívásodat én veszem fel. Megint az idegenrendészet keresett. Kezdenek gyanakodni, hogy csak letagadlak. Sónia.”
Letépte a cetlit és dühösen gyűrte össze. Carlos még mindig nem hívta. És ez az idegenrendészet-ügy... Rettegett a másnapi rendőrségi látogatástól, az idegenrendészettől, vagy Sónia fenyegetőzéseitől, maga sem tudta. De leginkább attól, hogy Carlos meggondolta magát, mióta nincsenek testi közelségben, magához tért és megint kételkedik benne.
Pocsék volt az estéje, az éjszakája és szerda reggel szorongva, félelemmel telve ment be a rendőrőrsre. A már ismert nyomozónő fogadta, és elmondatta vele még egyszer ugyanazt a vallomást. Természetesen elkérte az útlevelét, de nem tett rá semmilyen megjegyzést, még azt sem kérdezte, mióta van Portugáliában. Hatalmas megkönnyebbüléssel jött ki a rendőrségről. Egyelőre nem akarják kiutasítani.
A rendőrőrsről rohant az egyetemre, hátha még ott leli Carlost, aki délelőtt vizsgázott. Beült a bárba és nyugtalanul nézelődött ide-oda. Carlos sehol. Sérgio azonban feltűnt a pultnál. Egyedül volt, ritka pillanatai egyikében. Viki remélte, hogy észre sem veszi. De észrevette. És közeledni kezdett.
– Sérgio, kérlek, hagyj békén! – mondta, mikor a fiú megállt előtte.
– Leülhetek?
– Ha azért jöttél, hogy szidalmazz vagy ...
– Nem foglak szidalmazni.
– Ülj le.
A fiú most nem volt sem mosolygós, sem magabiztos.
– Bocsánatot akarok kérni – kezdte.
– Ez meglep.
– Nagyon undorítóan viselkedtem ott, a Szent György várban.
– Emlékszel még rá? Azt hittem, túlságosan be voltál rúgva.
– Én nem tudok annyira berúgni, hogy elfelejteném, mit csinálok. Gyűlöltelek. Salomé nagyon fontos volt nekem. Tudom, hogy nem hiszed, mert mindig cinikusan fogalmaztam a tartós kapcsolatokról. De hazudtam. Azt gondoltam, így mindenkinek könnyebb. Neki sem tesz jót, ha tudja, hogy megcsalom, és a többi nőnek se, ha tudják, hogy semmi esélyük.
– Végtelen előzékeny vagy.
– Az a lényeg, hogy már túllendültem rajta. És belátom, hogy szemét voltam.
– Én is bocsánatot kérek, amiért úgy viselkedtem Saloméval.
– Barátok?
– Barátok.
Kezet fogtak, mint a férfiak, és Viki érezte, hogy most valami új kezdődik köztük, olyasmi, amiben a szexnek már nem lesz jelentősége, legalábbis nem úgy, mint azelőtt. Humorizálhatnak rajta, beszélhetnek róla, valószínűleg fognak is beszélni, de már feszültségek, elvárások, küzdelmek nélkül. Megnyugtató volt, hogy Sérgióval működhet egy ilyen, átértelmezett kapcsolat is.
– És most mihez kezdesz? – kérdezte a fiútól.
– Vizsgaidőszak van, úgyhogy tanulok. Nem lesz valami sok időm nőket hajkurászni.
– Olyan sok vizsgád lesz?
– Épp elég.
– Önmegtartóztató életet fogsz élni?
– Azért annyira nem. Van pár hal a horgászbotom körül.
A lány szívből nevetett. Milyen jó, hogy ő már nem ekörül a horgászbot körül fickándozik.
– És te? – kérdezte Sérgio. – Mi a helyzet veled? Carlossal? Összejöttetek?
– Félig-meddig. Nem beszéltél vele mostanában?
– Nem, a nagy botrány óta kerüljük egymást. Nagyon kiakasztott, hogy kétszer is szájbavágott. Nem volt könnyű lenyelni, különben is sajgott utána a pofám napokig. El is döntöttem, hogy beiratkozom karatézni, amint letelik a vizsgaidőszak.
– Nem akarsz kibékülni vele is?
– Reméltem, hogy ma találkozunk. De most már meséld csak el, mi az, hogy félig-meddig jöttetek össze!
– Először csak úgy volt, hogy semmi érzelem, csak feküdjek le vele.
– Carlos ilyeneket mondott neked? Annyira nem az ő stílusa!
– Szerintem önmagát akarta meggyőzni róla. Azt hozzá kell tennem, hogy közben Antónióval jártam, vagyis gyakorlatilag vele éltem, úgy két hétig.
– És Carlos tudta?
– Megírtam neki. Mindent kiteregettem.
– Na, ez viszont abszolút jellemző rád. Sose fogod megtanulni, hogy mit kell elmondani, és mit nem.
– Lehet. Bár azzal se jártam jobban, mikor mindenki elől elhallgattam valamit.
– Engem is jól átvertél a nagy ismeretlennel, aki elvette a szüzességed.
– Látod, mindenkinek hazudtam egy kicsit, aztán kiborult a bili. Úgyhogy rájöttem, nekem ez a fajta játék nem megy.
– Hát, nekem se mindig. Pedig elég nagy gyakorlatom van benne. És végül is lefeküdtél Carlossal?
Viktória elpirult. Még mindig képes volt elpirulni, pedig ez itt Sérgio, aki előtt aztán semmi értelme szégyenkeznie.
– Igen, együtt töltöttük a hétvégét.
– Na! Hát ez már haladás. És António?
– Kiakadt. Nagyon ocsmányul bántam el vele, az igaz. Úgyhogy szakítottunk is.
– Akkor most miért nem vagy Carlos szeretője?
– Szeretője talán, de a kedvese ... Az még nem.
– Ha Carlos szeretője vagy, akkor az olyan, mintha a felesége lennél. Mondhat akármit. Bebeszélheti magának, hogy ez csak szex. Tudom, hogy mióta koslat utánad észrevétlenül. Teljesen más kategóriákban gondolkodik, mint én.
– De nem bízik meg bennem. Attól fél, hogy őt is meg fogom csalni.
– És meg fogod csalni?
– Dehogy. Szerelmes vagyok belé.
– Na, mióta?
A lány elmosolyodott.
– Hát, tulajdonképpen azt hiszem, attól a pillanattól, amikor először szájon vágott téged.
Sérgio hangosan felnevetett.
– Ez nem rossz válasz.
Beszélgettek még egy ideig, Viki azért szüntelenül pásztázta a környéket, nem tűnik-e fel Carlos, de még véletlenül se pillantotta meg. Sérgio megszólított egy lányt, akit még a praxe-ról ismert, az egyik felsőbb éves volt. A lány megmondta, hogy látta Carlost, amint elhagyta az egyetemet, mindjárt a teszt megírása után. Valami miatt nagyon siethetett. Sérgio meghívta a lányt egy kávéra, Vikinek nem volt kedve asszisztálni a kokettáláshoz, és értelmét sem látta, hogy bent maradjon az egyetemen, ha Carlos bizonyosan nincs már ott. Ismét egy telefonhívásban reménykedett, elindult haza.
12 komment
Címkék: barátság tisztázás viszontlátás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.03.29. 20:47:03
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.03.29. 21:15:35
Csuri / Bariildi 2010.03.29. 23:16:05
IIIIgen, jól jön minden nőnek, ha van egy ilyen Sergio, azaz egy pasi, akivel volt (vagy akár van) szex, de nem ez a lényeg, hanem hogy lehet vele nyíltan beszélni, és közvetíteni tudja "a pasi szemszöget". Persze nincs ennyire általánosan ffi szemszög meg vélemény, de néha mégis olyasmire tud rávilágítani egy ffibarát, ami magunktól soha az életben nem jutott volna eszünkbe, igaz??
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.03.30. 10:54:52
@Csuri / Bariildi: iigen, a ferfi szemszog kozvetitese sokszor jol jon. peldaul amikor szorszalhasogatoan kielemezzuk a baratnokkel hogy miert erre es nem arra forditotta a szivoszalat es kiotlunk 5 eshetoseget, aztan a pasi akivel megvitatjuk kozli a 6odikat. :)) de en nem ezt talalom a legjobbnak az ilyen kapcsolatokban. a legelejen azt hogy huh, de jo, nem haragszik ram (vagy en ra) es hogy de jo hogy nem kinos ez az egesz. kesobb azt hogy az illeto valojaban jo fej, jo ember, sok a kozos bennunk es ha parkent nem is mukodtunk, de ezzel a bartsaggal mindenkepp sokat gazdagodtunk mindketten.
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.03.30. 13:53:05
vén betyár 2010.03.30. 14:06:37
Mindenesetre barátnak az kiváló, legyen szó akár nőről, akár ffiról és vica versa, aki /már, még/ nem akar semmi "rosszat", érdektelen ezért tárgyilagos, /már, még/ nem féltékeny, de nem is hűtelen.
Más:finom, áttételes üzenetet "hagytam" Zatyánál./2.rész.11.poszt.3.komm./Csak Neked, ha nem publikus, kérjük a T.Admint intézkedni.
Más:az is jó a net-ben, hogy itt nem lehet a másik háta mögött a másikról beszélni.Hogy miről jutott eszembe?
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.03.30. 14:17:35
vén betyár 2010.03.30. 15:03:13
Izgalmas...,kalandos...,titokzatos..., játékos...
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.03.30. 20:24:45
