2010.02.21. 08:00
Negyvenkilencedik fejezet: Beavatás (2)
Carlos magáról is lerángatta a ruhát, kivéve az alsógatyáját. Kapkodott, és egy szót se szólt. Aztán megint Vikihez fordult, átölelte, a száját az övére tapasztotta, és úgy fordította, hogy a nappali felé induljanak, Vikinek hátrafelé kellett lépkednie. Valami olyan ostobaságot kérdezett, hogy most hová megyünk …, de Carlos nem válaszolt. A heverőt célozta meg, nyilván, viszont a dohányzóasztal miatt nehezen fértek hozzá. A fiú lehajolt, hogy arrébb tolja. Aztán a heverőre lökte Vikit, valósággal lökte, és tovább csókolta, sőt, harapdálta, most már nem csak az ajkait, ahol csak érte.
A lány alig érzékelte, milyen az a test, amely ilyen vehemenciával próbálja birtokba venni az övét. Carlos valóban vékony volt, ha nem is sovány. Az izmai igencsak kemények lehettek, és használta is őket, Vikinek nem sok mozgási szabadságot hagyott. A lánynak ugyan imponált, hogy ennyire kívánják, mégis jobban szerette volna, ha a ritmus lassabb, és Carlos kevésbé domináns. Ráadásul a fiú úgy szorongatta, hogy hamarosan mindene fájt. Biztos volt benne, hogy kék-zöld foltok fognak maradni rajta, és ez António miatt nagyon nem jó.
Kicsit csalódott volt, mást várt, de azért élvezte. A csókolózást mindenképp. Simogatásról nem lehetett szó, vagy csak az első alkalom miatt nem volt rá türelme Carlosnak, de azzal se lehetett vádolni, hogy mindjárt a dolgok közepébe vág. A gatyáját le se vetette még. Mikor kicsit eltávolodott, és lefektette Vikit a kanapéra, a lány azt hitte, azért teszi, hogy beléhatoljon, ehelyett a fejével próbált a lábai közé furakodni. Noha volt erről szó köztük korábban, és Viki többször el is képzelte a jelenetet, a nyers valóságtól megrettent. Védekezett. Nem akarta. Hisz meg se mosakodott előtte, ez egyszerűen nem higiénikus. Különben is borzasztóan szégyellte magát. Egyetlen férfi sem látta még a punciját. Ő maga sem tudta, hogy néz ki onnan nézve.
Carlos nem értette, miért szorítja össze a combjait.
- Mi a baj?
- Nem akarom. Ne csináljuk ezt.
- Miért ne?
- Mert ne.
- Ne hülyéskedj, csak nem szégyelled magad?
- De. Az is. Meg ki tudja, mit kaphatsz el tőlem.
- Az legyen az én gondom. Légy szíves, engedd meg. Csak próbáld ki. Meglátod, hogy nagyon jó.
Viki feladta. Úgy érezte magát, mint a nőgyógyásznál. Tárja szét a lábait. Hát akkor legyen. Feszült volt, képtelen arra, hogy elengedje magát. És hiányzott a másik testének melege. Hiányzott az ölelés. A nyelv a csiklóján nem okozott neki különösebb gyönyört. Nem volt épp kellemetlen, de olyan nagyon kellemes sem. Pedig Carlos nem kímélte magát, és látszólag még élvezte is az egészet. Egy ideig. Viki nem tudta, hogy mikor szabadul hamarabb, ha vonaglik egy kicsit, vagy ha mozdulatlan marad. Az első alkalom varázsa kezdett elpárologni. Carlos is rájött, hogy hatástalan, amit csinál, abbahagyta.
- Nem élvezed?
- Ne törődj vele.
- Különös. Azt hittem … – elharapta a mondatot.
Viki el tudta képzelni, hogy Otávia mindig így élvezett el. Ő meg nem tud. Mi az, hogy elélvezni? Még csak élvezni se tudja …
- Ne haragudj, az én hibám – nyögte ki Viki.
Carlos magához vonta, kicsit kényelmetlen testhelyzetben.
- Ne beszélj butaságokat.
Csókolóztak. Az jó volt. Különös, szokatlan. Szégyenteljes? Carlos megint belelendült, ezúttal ujjal próbálkozott. De türelmetlen volt, és egyáltalán nem találta el azt a ritmust, ami Vikinek jó lett volna. Egyedül a csókjai voltak izgatóak. És csak nem szánta rá magát, hogy levegye a gatyáját. Viki nem értette. António eddigre már rég túl lett volna az egészen. Carlos meg nem akarja? Neki kellene kezdeményeznie? A csiklója simogatását is átvette volna tőle legszívesebben, hogy valami esélye legyen az orgazmusra. De ezt nem szabad. Most szeretkezés van, nem önkielégítés.
A dolog egyre kínosabb lett, és megbeszélni egyikük sem akarta. Vagy nem is tudták volna. Carlos valószínűleg ragaszkodott ahhoz, hogy kielégítse a nőt, akivel szeretkezik, mielőtt rá kerülne a sor, de Viki nem tudott kielégülni. Mit lehet ilyenkor tenni?
A lány félénken a fiú alsógatyája felé kezdett tapogatózni. Igen, az erekció még megvolt. Mégpedig kőkeményen. Mikor a keze odasiklott, érezte a hatást. Ez megint csak jó volt, izgató. Forró. Simogatni kezdte a fiú farkát, aki mélyen felsóhajtott. Viki tovább merészkedett. Nem tanította ezt senki, Antónióval sosem csinált ilyet. Nem kellett. Most mégis megtette. Óvatosan, finoman. Az eredmény nem sokat váratott magára. És meglepően hangos volt. A lány szinte megijedt, hogy valami baj van. António némán ment el mindig, észrevétlenül. Carlos üvöltött. Aztán csönd lett. Viki az ölébe vett egy párnát, hogy eltakarja magát, más nem volt kéznél. Carlos pihegett egy kicsit, aztán elvonult a fürdőszobába.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.02.21. 15:20:33
habar en mindig masra szamitok, ugy latszik teljesen maskepp jar az eszem mint a hosnonek.
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.02.21. 15:36:09
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.02.21. 19:51:34
pl. ha valami nem jo, miert nem szol, vagy legalabb probal ugy helyezkedni, olyan iranyba terelni a dolgokat hogy jo legyen? ugyanez ervenyes az Antonioval valo kapcsolatara is.
ha mindig faj a szeretkezes akkor miert viseli el?
varatlan volt a garniszallos epizod vegkifejlete is, de azt meg tudtam erteni a hangulat, a taszito hely es a kavargo erzelmek miatt. azt is elfogadtam hogy odaadta magat Antonionak, mivel "operaciokent" tekintett a dologra, mondvan hogy jobb minnel gyorsabban tulesni rajta. (plusz Antonio gyozkodese es allitolagos impotenciaja) de ha ennyire undorodott tole, miert hagyta hogy sor keruljon a masodik es az azt koveto sokadik alkalomra?
rendben, ossze van zavarodva, tapasztalatlan ilyen teren, kronikus onbizalomhiannyal kuszkodik, de miert alazza meg magat folyton? miert hagyja hogy minden ferfi kenye kedve szerint tegye-vegye? miert nem kovetel valaszt a kerdeseire?
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.02.21. 20:38:27
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.02.21. 21:15:39
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.02.21. 21:48:52
Azért még ne temessük a Carlos-féle kapcsolatot, egyelőre az első alkalomnál tartanak, és köztudott, h egy párnak össze kell szoknia. Nem az az általános, h mindjárt az első szeretkezés alatt leszakad a menny. :) Csak illik ilyesmit írni, asszem, főleg, ha szerelmesekről van szó. A konkrét tapasztalatait meg szeméremből az ember megtartja magának. Hm?
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.02.21. 22:15:47
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.02.21. 22:49:00
Csuri / Bariildi 2010.02.21. 23:55:58
húúú, jó a párbeszéd :)
Meg persze a részlet is, bár én nem lepődöm meg rajta olyan nagyon.
Amin meg tudok lepődni időnként, az a szerző életszerűsége, az hogy mennyire nem akarja a bevett romana-kurzmahler-i cselekményszövélst követni.
Hogy mire gondolok? Hát az olyan regényekben, amelyekben ifjú hölgy szerelembe esik, és még viszonzásra is lel, ott mindig az történik, hogy összeborulnak és mindenki hatalmasakat élvez.
Aha.... mert ez így megy, csettintésre :)
Hát ne, azaz szerintem sem. Biztos ilyen is van (kivételesen), de attól tartok sokkal életszagúbb az, ahogy Carmesina leírja. Ez olyan, ami valóban megtörténhet a mindennapokban, és most nem a giccsfilmekről beszélek.
Ribizlinek abban igaza van, hogy felteszi a kérdést: ha Viktóriának nem jó valami, miért nem szól??
Ez jogos, és jó lenne, ha mernénk mindig így reagálni.... De azt hiszem a nők többsége, vagy léegalábbis jelentős része nem jut el odáig, hogy megmondja: neki ez vagy az nem jó....
Ha pedig el is jut odáig, ahhoz kell egy kicsit öregedni. Magabiztosabbnak lenni. Elhinni, hogy nem te vagy csökött, abnormáűlis, aberrált - hanem van ilyen, és nem muszáj elsűllyedni akkor sem ha bevallod.
A társadalom azt veri bele a nőkbe, hogy márpedig van pár dolog, amitől nekik MUSZÁJ elélvezni, mert ha nem teszik, akkor baj van velük.
Ki a fene akarja bevallani hogy ő defektes??
Előbb meg kell érteni hogy ilyesmi mindenkivel megeshet, hogy nem vagyunk egyformák és nincsenek kötelezőségek a szexben, és csak ezután juthat el oda az ember lánya, hogy meg meri mondani: ez bizony nem jó, vagy éppen valami más lenne jó (már ha tudja...).
Persze lehet hogy mindez csak a kö9zépkorúak és annál öregebbek baja, mert a mai ifjúság olyan felszabadult, magabiztos és emancipált, hogy rögtön elsőre bármitől elélvez, ha meg nem akkor azonnal kérdez, utasít és intézkedik :)))))
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.02.22. 08:23:09
De megértem. Főleg azért, mert senki sem tudja az írón kívül, hogy karlovics mit akar. A szentimentálistól ugyan nekem távol állnak Viki gondolatai a kanapén, de sajnos annyira általánosak, hogy teljesen helyénvalók.
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.22. 10:30:07
De ehhez kéne egy magyarországi Kinsey-jelentés, és ha jól emlékszem, a női kötet ott sem jelenhetett már meg ...
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.02.22. 10:31:45
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.28. 12:31:05
A történet fonala rendre kifog rajtam és ez tetszik. Miért nem szól, mit gondol? Ez az író feladata. És ez az író nagyon érti a dolgát.