Carmesina 2010.01.22. 08:59

Negyvenötödik fejezet: Szalagégetés - második felvonás (3)

A tánczene végeztével lihegve húzódtak félre, António kihörpintette a sörét, aztán nagy nehezen keresett egy szemetesládát, amely már úgyis teljesen tele volt. Valahogy ráügyeskedték a nyolcvanadik műanyagpoharat, mert a földre semmiképp nem akarták dobni, bár a talaj egyre inkább megtelt mindenféle szeméttel. Közben elkezdődött a következő blokk, a fiútuna szereplése.

Viktória vidámsága hirtelen sírhatnékba csapott át, és szeretett volna egyedül maradni, de nem küldhette el Antóniót. Kitalálta, hogy WC-re kell mennie, erre elkezdték keresni a mosdókat. Mikor végre megtalálták, úgy tett, mintha bemenne, de az ajtó mellett maradt. Megvárta, míg António, akinek a sör miatt tényleg kellett, eltűnt a férfiak részlegében, aztán elindult egyedül a színpad felé.

Megint az ismerős tenor. Vajon ez tényleg Carlos? Mit nem adna, ha megtudhatná! A színpad közelében azonban túl sokan álltak, ott bőven akadtak denevérruhások is. Viki a színpad mögé próbált kerülni, nem volt valami nagy biztonsági rendszer, csak egy tuna zenélt, nem egy neves együttes. Viki könnyedén a feljárat közelébe került, onnan látta, hogy a lánytuna a színpadtól balra várakozik, felfedezni vélte Mafaldát is a kis csoportban.

– Hát te hová mész? – hallotta a háta mögött. Sérgio volt az. Viki belső remegése erősödött. Nem fordult meg, nyújtózkodott, hogy láthassa Carlost, de teljesen sikertelenül.
– Hé, Vick!
Sérgio már ott is volt mellette, megfogta a karját és kényszerítette, hogy szembeforduljon vele. A lány érezte a leheletén, hogy már jó pár pohárral legurított.

– Mit akarsz? – kérdezte Viktória. Nem tartott a fiútól, de szívesen szabadult volna tőle.
– Csak nem Carlost hajkurászod?
– Mi közöd hozzá?
– Ugyan már, azt hiszed, hogy még szóba áll veled? Azok után, amit tud rólad?
– Engedj el!
– Eszembe sincs. Még függőben van egy beszélgetésünk.
– Mit akarsz, Sérgio? Megverni? Belémrúgni?
– Megdugni téged – az tetszene neked is, nem?
– Részeg vagy.
– Annyira nem, hogy ne álljon fel.
– Nézd, Sérgio, a pasimmal vagyok itt. Ha észrevesz, pofánver párszor, mint múltkor Carlos.

A fiú nevetett.
– A pasiddal! Húha, mindjárt beszarok a félelemtől. Én nem látok senkit. Szerintem hazudsz.
– Rendben, ha kockáztatni akarsz, rajtad áll.
– Itt túlságosan szem előtt vagyunk. Gyere egy kicsit arrébb!
– Nem megyek sehová.
– Dehogynem jössz!
– Sérgio, eressz el! Különben tökönrúglak.
– Jól van, jól van, már itt sem vagyok. Micsoda kis finnyás kurva vagy!

A fiú imbolygó léptekkel távozott. Viki nem értette, hogy változhatott meg ennyire. Korábban olyan vonzónak, ellenállhatatlannak tűnt, és mindig gyengéd volt. Salomé elvesztése ennyire kivetkőztette magából?

A tuna közben befejezte az éneklést, levonultak a színpadról, a lányok következtek. Viki félrehúzódott, hogy meg ne lássák. Ott jött Carlos, ő hagyta el utolsónak a színpadot, mintha rámosolygott volna Mafaldára. Viktória a színpad falának dőlt és becsukta a szemét. Még forró volt az arca Sérgio támadása miatt, de ez a mosoly még jobban bántotta.

Most, hogy látta Carlost, szomorúan elindult visszafelé, a mosdók irányába, hogy ott találkozzék Antónióval. Félúton azonban valaki megfogta a karját. Megijedt, azt hitte, Sérgio az, megint zaklatni akarja. Sarkonfordult és nagy levegőt vett, hogy kiabáljon, mikor meglátta Carlost.
– Te?
– Meglep? Nem te jöttél utánam?
– Én csak ...
– Mit akarsz még tőlem, Vitória?

A lány tágranyílt szemmel nézte a fiút, mintha minden pillanatot magába akarna szívni ezzel a nézéssel.
– Semmit. Ne haragudj.
– Szerintem igenis akarsz valamit.
Carlos most már olyan közel volt, hogy az ajka súrolta a lány arcát. Viktória belső remegése ismét felerősödött.

– Mit akarhatnék? – suttogta.
– Hagyjuk ezt a színjátékot, Vitória. Kívánlak. És te is kívánsz engem.
– Honnan tudod?
– Talán álmodtam azt a menzai dolgot ma?
– Van valami javaslatod?
A fiú jobb kézfejével végigsimított a lány arcán.
– Feküdj le velem. Csak egyszer. Aztán elfelejthetjük egymást.

Viki mélyet sóhajtott. Reszketett a térde, felgyorsult a szívverése. Szinte megütötte, amit hallott, annyira bántó volt, a vágy mégis sokkal erősebben tartotta a markában, minthogy visszakézből elutasíthatta volna Carlost.
– Miért gondolod, hogy ez megoldaná a problémát?
– Ez csak szex, nem kell túlbonyolítani. Éhes vagy és eszel, ennyire egyszerű. Vagy te másképp gondolod?

Hogy lehet erre azt mondani, hogy igen, teljesen másképp gondolja? Hogy tévedhetett ekkorát? Vajon Carlos tényleg ennyire cinikus? Sérgio előtt eljátssza, hogy milyen feddhetetlen, aztán jön egy ilyen javaslattal?
– De nem csalhatom meg Antóniót – suttogta, szinte csak azért, hogy az időt húzza, mert már rég eldöntötte, hogy António miatt nem fog lemondani erről a lehetőségről. Sem miatta, sem bárki más miatt.
– Szóval nemet mondasz?

Viki odaérintette az ajkát Carloséhoz. Olyan közel volt a csók, hogy szinte már meg is történt, az agyukban megtörtént, csak az izmaik nem engedelmeskedtek még ennek a vágynak.
– Gondolkodnom kell – súgta a lány alig hallhatóan. Csak maradj még itt velem, gondolta közben, csak maradj itt.
– Már megint?

Carlos elhúzódott, ismét félkönyöknyi távolság volt közöttük.
Ez a hirtelen eltávolodás valósággal fizikai fájdalmat okozott Viktóriának.
– Most kell eldöntenem? – kérdezte halkan, szinte kihívóan. Ó, a döntés. A döntés gyönyöre. Most gyönyör volt, hogy dönthetett, és egy kicsit sem ingadozott, de persze nem engedhette, hogy Carlos sejtse, mennyire nincs benne vívódás.

– Most. Vissza kell mennem a zenekarhoz, Mafaldáék mindjárt végeznek. Nem akarom, hogy észrevegye a hiányomat.
– Rendben – suttogta Viki. Nem mert Carlosra nézni. A fiú egy pillanatig habozott, hogy jól értette-e. Az van rendben, hogy most kell döntenie, vagy rendben, lefekszik vele. Aztán megértette, hogy az utóbbi.
– Majd felhívlak, hogy megbeszéljük a részleteket – hadarta, és elrohant.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

8 komment

Címkék: döntés hazugság vágy ajánlat támadás sértegetés

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr31659971

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.