Viki nem tudta, mit mondjon. Tegyen úgy, mintha fel sem ismerné? – Megismersz? Az ifjúsági szállásról. – Persze – felelte végre. António leült. Viki úgy találta, hogy nagyon vonzó égszínkék ingében. Igen, határozottan csinos férfi volt. – Nagyon sápadt…

Majd hívlak. Viki először azt gondolta, hogy ez a mondat itt mást jelent, mint Pesten. Nem a teljesen bizonytalan jövőre utal, nem arra, hogy te csak várj a telefon mellett, nehogy épp akkor próbáljalak hívni, ha nem vagy otthon ... Az első hét úgy telt el, hogy ahányszor csörgött…

Az első havi ösztöndíjjal a számláján betért az egyetem jegyzetboltjába. Addig is, amíg képtelen a könyvárat használni, vesz néhány könyvet a kutatásaihoz. Nyugodt, kellemes kis sziget volt ez a jegyzetbolt az egyetemen, nem csak portugál, hanem spanyol, angol és német…

Szerencsésen átköltözött az udvarházba. Az asszonyság a nagy konyhában fogadta, amely akkora volt, mint a Vörösmarty utcai lakás egésze. Régimódi, hatalmas tűzhely terpeszkedett benne, amelyet még fával raktak meg, a hasábok mellette voltak felhalmozva, a kéménynyíláson bátran…